Jób 16
1 Felelt Jób és mondta:
Mais Job répondit, et dit:
2 Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
J'ai souvent entendu de pareils discours; vous [êtes] tous des consolateurs fâcheux.
3 Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
N'y aura-t-il point de fin à des paroles légères comme le vent, et de quoi te fais-tu fort pour répliquer ainsi?
4 Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
Parlerais-je comme vous faites, si vous étiez en ma place; amasserais-je des paroles contre vous, ou branlerais-je ma tête contre vous?
5 Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
Je vous fortifierais par mes discours, et le mouvement de mes lèvres soulagerait [votre douleur].
6 Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
Si je parle, ma douleur n'en sera point soulagée; et si je me tais, qu'en aurai-je moins?
7 Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
Certes, il m'a maintenant accablé; tu as désolé toute ma troupe;
8 Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
Tu m'as tout couvert de rides, qui sont un témoignage [des maux que je souffre]; et il s'est élevé en moi une maigreur qui en rend aussi témoignage sur mon visage.
9 Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
Sa fureur [m']a déchiré, il s'est déclaré mon ennemi, il grince les dents sur moi, et étant devenu mon ennemi il étincelle des yeux contre moi.
10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
Ils ouvrent leur bouche contre moi, ils me donnent des soufflets sur la joue pour me faire outrage, ils s'amassent ensemble contre moi.
11 Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
Le [Dieu] Fort m'a renfermé chez l'injuste, il m'a fait tomber entre les mains des méchants.
12 Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
J'étais en repos, et il m'a écrasé; il m'a saisi au collet, et m'a brisé, et il s'est fait de moi une bute.
13 Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
Ses archers m'ont environné, il me perce les reins, et ne m'épargne point; il répand mon fiel par terre.
14 Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
Il m'a brisé en me faisant plaie sur plaie, il a couru sur moi comme un homme puissant.
15 Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
J'ai cousu un sac sur ma peau, et j'ai terni ma gloire dans la poussière.
16 Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
Mon visage est couvert de boue à force de pleurer, et une ombre de mort est sur mes paupières;
17 bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
Quoiqu'il n'y ait point d'iniquité en mes mains, et que ma prière soit pure.
18 Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
Ô terre! ne cache point le sang répandu par moi; et qu'il n'y ait point de lieu pour mon cri.
19 Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
Mais maintenant voilà, mon témoin est aux cieux, mon témoin est dans les lieux hauts.
20 Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
Mes amis sont des harangueurs; mais mon œil fond en larmes devant Dieu.
21 hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
Ô si l'homme raisonnait avec Dieu comme un homme avec son intime ami!
22 Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
Car les années de mon compte vont [finir], et j'entre dans un sentier d'où je ne reviendrai plus.
