Jób 16

1 Felelt Jób és mondta:

Job prit la parole et dit:

2 Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!

J’ai souvent entendu pareilles choses; Vous êtes tous des consolateurs fâcheux.

3 Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?

Quand finiront ces discours en l’air? Pourquoi cette irritation dans tes réponses?

4 Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!

Moi aussi, je pourrais parler comme vous, Si vous étiez à ma place: Je vous accablerais de paroles, Je secouerais sur vous la tête,

5 Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.

Je vous fortifierais de la bouche, Je remuerais les lèvres pour vous soulager.

6 Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?

Si je parle, mes souffrances ne seront point calmées, Si je me tais, en quoi seront-elles moindres?

7 Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.

Maintenant, hélas! Il m’a épuisé… Tu as ravagé toute ma maison;

8 Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.

Tu m’as saisi, pour témoigner contre moi; Ma maigreur se lève, et m’accuse en face.

9 Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.

Il me déchire et me poursuit dans sa fureur, Il grince des dents contre moi, Il m’attaque et me perce de son regard.

10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.

Ils ouvrent la bouche pour me dévorer, Ils m’insultent et me frappent les joues, Ils s’acharnent tous après moi.

11 Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.

Dieu me livre à la merci des impies, Il me précipite entre les mains des méchants.

12 Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.

J’étais tranquille, et il m’a secoué, Il m’a saisi par la nuque et m’a brisé, Il a tiré sur moi comme à un but.

13 Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.

Ses traits m’environnent de toutes parts; Il me perce les reins sans pitié, Il répand ma bile sur la terre.

14 Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.

Il me fait brèche sur brèche, Il fond sur moi comme un guerrier.

15 Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.

J’ai cousu un sac sur ma peau; J’ai roulé ma tête dans la poussière.

16 Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:

Les pleurs ont altéré mon visage; L’ombre de la mort est sur mes paupières.

17 bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.

Je n’ai pourtant commis aucune violence, Et ma prière fut toujours pure.

18 Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!

O terre, ne couvre point mon sang, Et que mes cris prennent librement leur essor!

19 Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.

Déjà maintenant, mon témoin est dans le ciel, Mon témoin est dans les lieux élevés.

20 Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;

Mes amis se jouent de moi; C’est Dieu que j’implore avec larmes.

21 hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.

Puisse-t-il donner à l’homme raison contre Dieu, Et au fils de l’homme contre ses amis!

22 Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.

Car le nombre de mes années touche à son terme, Et je m’en irai par un sentier d’où je ne reviendrai pas.