Jób 16

1 Felelt Jób és mondta:

Job reprit la parole et dit:

2 Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!

De tels discours, j’en ai entendu beaucoup: vous êtes tous de pauvres consolateurs.

3 Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?

Y aura-t-il une fin à ces paroles qui sonnent creux? Qu’est-ce donc qui te contraint de répliquer?

4 Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!

Moi aussi, je pourrais parler comme vous, si seulement vous étiez à ma place; je pourrais aligner des paroles contre vous et hocher la tête à votre sujet.

5 Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.

Je vous donnerais du réconfort avec ma bouche, et le mouvement de mes lèvres serait votre soulagement.

6 Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?

Maintenant; si je parle, ma douleur n’en sera pas adoucie; si je m’abstiens, me lâchera-t-elle pour cela?

7 Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.

Oui, à l’heure présente Dieu m’a exténué; tu as jeté le trouble dans tout mon entourage.

8 Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.

Tu m’as couvert de rides qui sont autant de témoins à charge; ma maigreur elle-même me trahit et dépose contre moi.

9 Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.

Sa fureur me déchire, me traite en ennemi; il grince des dents contre moi: mon adversaire darde sur moi ses regards.

10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.

Ils ouvrent contre moi une bouche béante, ils me frappent ignominieusement sur les joues: en bande ils s’attroupent autour de moi.

11 Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.

Le Tout-Puissant me livre à des écervelés; il me jette en proie aux mains des méchants.

12 Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.

Je vivais paisible, et il m’a broyé; il m’a saisi par la nuque et mis en pièces; il m’a dressé comme une cible à ses coups.

13 Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.

Ses archers me cernent de toutes parts; sans pitié il me perce les reins, répand à terre mon fiel.

14 Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.

Il ouvre en moi brèche sur brèche, il court sur moi comme un guerrier puissant.

15 Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.

J’Ai cousu un cilice sur ma peau desséchée et traîné mon front dans la poussière.

16 Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:

J’Ai le visage tout bouffi par les pleurs; une nuit noire s’étend sur mes paupières.

17 bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.

Et aucune injustice ne souille mes mains! Et ma prière a toujours été pure!

18 Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!

O terre, ne recouvre pas mon sang! Qu’aucun obstacle n’arrête mes cris!

19 Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.

Dès maintenant j’ai un témoin pour moi dans les cieux, un répondant dans les régions supérieures.

20 Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;

Mes amis se raillent de moi: c’est vers Dieu que s’élèvent mes yeux baignés de larmes,

21 hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.

pour qu’il soit lui-même arbitre entre l’homme et Dieu, entre le fils de l’homme et son semblable.

22 Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.

Car ce peu d’années vont s’écouler, et je prendrai un chemin par où je ne repasserai point.