Jób 16

1 Felelt Jób és mondta:

Hiob ɖo eŋu nɛ be,

2 Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!

“Mese nya siawo tɔgbi wòsɔ gbɔ, akɔfala gbɔlowo ko mi katã mienye!

3 Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?

Miaƒe nuƒo legbe, gɔdɔ̃gɔdɔ̃awo mawu nu akpɔ oa? Nu kae le mia vem be miegale nyahehe dzi kokoko?

4 Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!

Nenye miawoe le tenyeƒe la, nye hã maƒo nu abe miawo ke ene, agblɔ nyatinyatiwo ɖe mia ŋu eye maʋuʋu ta ɖe mia ŋu.

5 Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.

Maƒo nu ade dzi ƒo na mi eye akɔfanya siwo ado tso nunye la ana miaƒe dzi adze eme.

6 Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?

“Gake ne meƒo nu la, nye vevesesewo dzi maka ɖe kpɔtɔ o eye ne medzudzɔ hã la, veveseseawo medzona o.

7 Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.

O Mawu, vavãe èna mevɔ le eme keŋkeŋ eye nètsrɔ̃ nye aƒekɔ la katã.

8 Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.

Èna meɖi ku, vɔ keŋ eye wòzu ɖaseɖiɖi, nye kuɖiɖi tsi tsitre hezu ɖasefo ɖe ŋunye.

9 Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.

Yehowa ƒom, hevuvum le eƒe dziku me eye wòɖu aɖukli ɖe ŋunye, nye ketɔ fɔ ŋku ɖaɖɛwo ɖe dzinye.

10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.

Amewo ke woƒe nuwo baa hedo ɣli ɖe tanye. Woƒo tome nam fewuɖutɔe eye wowɔ ɖeka ɖe ŋunye.

11 Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.

Mawu dem asi na ame vɔ̃ɖiwo eye wòkɔm ƒu gbe ɖe ŋutasẽlawo ƒe fego me.

12 Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.

Nuwo nɔ edzi dzem nam nyuie gake ekakam. Elé kɔʋume nam hegbãm gudugudugudu. Etsɔm wɔ ade si minyam wòle,

13 Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.

eƒe aŋutrɔdalawo ɖe to ɖem. Eŋɔ nye ayikuwo nublanuimakpɔmakpɔtɔe eye wòna nye vevego gbã hekɔ ɖe anyigba.

14 Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.

Eva ƒo ɖe dzinye enuenu eye wòlũ ɖe dzinye abe kalẽtɔ ene.

15 Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.

“Metɔ akpanya hetsyɔ na nye ŋutilã eye metsɔ nye mo de ke me.

16 Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:

Avifafa na nye mo biã dzẽe, vɔvɔli ƒo xlã nye ŋkuwo,

17 bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.

evɔ nye asiwo mewɔ nu tovo aɖeke o eye nye gbedodoɖa hã dza hafi.

18 Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!

“O, anyigba, mègatsyɔ nye ʋu dzi o eye ɖoɖoe megazi le nye ɣlidodo nu o!

19 Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.

Azɔ gɔ̃ hã la, nye ɖasefo le dziƒo eye nye nyaxɔɖeakɔla le afi ma.

20 Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;

Tanyeʋlila nye xɔ̃nye, esi nye ŋkuwo le aɖatsi ɖuɖum na Mawu.

21 hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.

Eɖea kuku na Mawu ɖe ame ta abe ale si ame ɖea kuku ɖe xɔlɔ̃a tae ene.

22 Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.

“Ƒe ʋɛ aɖewo koe ava yi hafi madze mɔ ayi demagbɔnugbe.