Jób 16
1 Felelt Jób és mondta:
Forsothe Joob answeride, and seide, Y `herde ofte siche thingis;
2 Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
alle ye ben heuy coumfortouris.
3 Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
Whether wordis ful of wynd schulen haue an ende? ether ony thing is diseseful to thee, if thou spekist?
4 Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
Also Y myyte speke thingis lijk to you, and `Y wolde, that youre soule were for my soule; and Y wolde coumfort you by wordis, and Y wolde moue myn heed on you;
5 Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
Y wolde make you stronge bi my mouth, and Y wolde moue lippis as sparynge you.
6 Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
But what schal Y do? If Y speke, my sorewe restith not; and if Y am stille, it goith not awei fro me.
7 Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
But now my sorewe hath oppressid me, and alle my lymes ben dryuun in to nouyt.
8 Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
My ryuelyngis seien witnessyng ayens me, and a fals spekere is reisid ayens my face, and ayenseith me.
9 Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
He gaderide togidere his woodnesse in me, and he manaasside me, and gnastide ayens me with his teeth; myn enemye bihelde me with ferdful iyen.
10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
Thei openyden her mouthis on me, and thei seiden schenschip, and smytiden my cheke; and thei ben fillid with my peynes.
11 Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
God hath closid me togidere at the wickid, and hath youe me to the hondis of wickid men.
12 Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
Y thilke riche man and famouse sum tyme, am al to brokun sudeynli; `he helde my nol; he hath broke me, and hath set me as in to a signe.
13 Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
He hath cumpasside me with hise speris, he woundide togidere my leendis; he sparide not, and schedde out myn entrails in to the erthe.
14 Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
He beet me with wounde on wounde; he as a giaunt felde in on me.
15 Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
Y sewide togidere a sak on my skyn; and Y hilide my fleisch with aische.
16 Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
My face bolnyde of wepynge, and myn iyeliddis wexiden derke.
17 bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
Y suffride these thingis with out wickidnesse of myn hond, `that is, werk, whanne Y hadde cleene preieris to God.
18 Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
Erthe, hile thou not my blood, and my cry fynde not in thee a place of hidyng.
19 Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
`For, lo! my witnesse is in heuene; and the knowere of my consience is in hiye places.
20 Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
A! my frendis, ful of wordis, myn iye droppith to God.
21 hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
And `Y wolde, that a man were demed so with God, as the sone of man is demed with his felowe.
22 Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
`For lo! schorte yeeris passen, and Y go a path, bi which Y schal not turne ayen.
