Jób 16
1 Felelt Jób és mondta:
And Job answers and says:
2 Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
“I have heard many such things, Miserable comforters [are] you all.
3 Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
Is there an end to words of wind? Or what emboldens you that you answer?
4 Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
I also, like you, might speak, If your soul were in my soul’s stead. I might join against you with words, And nod at you with my head.
5 Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
I might harden you with my mouth, And the moving of my lips might be sparing.
6 Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
If I speak, my pain is not restrained, And I cease—what goes from me?
7 Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
Only, now, it has wearied me; You have desolated all my company,
8 Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
And You loathe me, For it has been a witness, And my failure rises up against me, It testifies in my face.
9 Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
His anger has torn, and He hates me, He has gnashed at me with His teeth, My adversary sharpens His eyes for me.
10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
They have gaped on me with their mouth, In reproach they have struck my cheeks, Together they set themselves against me.
11 Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
God shuts me up to the perverse, And turns me over to the hands of the wicked.
12 Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
I have been at ease, and He breaks me, And He has laid hold on my neck, And He breaks me in pieces, And He raises me to Him for a mark.
13 Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
His archers go around against me. He split my reins, and does not spare, He pours out my gall to the earth.
14 Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
He breaks me—breach on breach, He runs on me as a mighty one.
15 Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
I have sewed sackcloth on my skin, And have rolled my horn in the dust.
16 Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
My face is foul with weeping, And on my eyelids [is] death-shade.
17 bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
Not for violence in my hands, And my prayer [is] pure.
18 Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
O earth, do not cover my blood! And let there not be a place for my cry.
19 Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
Also, now, behold, my witness [is] in the heavens, And my testifier in the high places.
20 Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
My interpreter [is] my friend, My eye has dropped to God;
21 hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
And He reasons for a man with God, As a son of man for his friend.
22 Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
When a few years come, Then I go [on] the path of no return.”
