Jób 16
1 Felelt Jób és mondta:
But Job answered and said,
2 Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
I have heard many such things: poor comforters are you all.
3 Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
What! is there any reason in vain words? or what will hinder you from answering?
4 Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
I also will speak as you [do]: if indeed your soul were in my [soul's] stead, then would I insult you with words, and I would shake my head at you.
5 Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
And would there were strength in my mouth, and I would not spare the movement of my lips.
6 Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
For if I should speak, I shall not feel the pain of my wound: and if I should be silent, how shall I be wounded the less?
7 Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
But now he has made me weary, and a worn-out fool; and you have laid hold of me.
8 Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
My falsehood has become a testimony, and has risen up against me: it has confronted me to my face.
9 Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
In his anger he has cast me down; he has gnashed his teeth upon me: the weapons of his robbers have fallen upon me.
10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
He has attacked me with the keen glances of his eyes; with his sharp [spear] he has struck me [down] upon my knees; and they have run upon me with one accord.
11 Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
For the Lord has delivered me into the hands of unrighteous men, and thrown me upon the ungodly.
12 Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
When I was at peace he distracted me: he took me by the hair of the head, and plucked it out: he set me up as a mark.
13 Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
They surrounded me with spears, aiming at my reins: without sparing [me] they poured out my gall upon the ground.
14 Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
They overthrew me with fall upon fall: they ran upon me in [their] might.
15 Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
They sewed sackcloth upon my skin, and my strength has been spent on the ground.
16 Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
My belly has been parched with wailing, and darkness is on my eyelids.
17 bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
Yet there was no injustice in my hands, and my prayer is pure.
18 Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
Earth, cover not over the blood of my flesh, and let my cry have no place.
19 Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
And now, behold, my witness is in heaven, and my advocate is on high.
20 Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
Let my supplication come to the Lord, and let mine eye weep before him.
21 hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
Oh that a man might plead before the Lord, even [as] the son of man with his neighbor!
22 Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
But my years are numbered and [their end] come, and I shall go by the way by which I shall not return.
