Jób 16
1 Felelt Jób és mondta:
Then Job answered and said,
2 Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
I have heard many such things: miserable comforters are ye all.
3 Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
Shall vain words have an end? or what emboldeneth thee that thou answerest?
4 Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
I also could speak as ye do: if your soul were in my soul’s stead, I could heap up words against you, and shake mine head at you.
5 Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
But I would strengthen you with my mouth, and the moving of my lips should asswage your grief.
6 Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
Though I speak, my grief is not asswaged: and though I forbear, what am I eased?
7 Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
But now he hath made me weary: thou hast made desolate all my company.
8 Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
And thou hast filled me with wrinkles, which is a witness against me: and my leanness rising up in me beareth witness to my face.
9 Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
He teareth me in his wrath, who hateth me: he gnasheth upon me with his teeth; mine enemy sharpeneth his eyes upon me.
10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
They have gaped upon me with their mouth; they have smitten me upon the cheek reproachfully; they have gathered themselves together against me.
11 Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
God hath delivered me to the ungodly, and turned me over into the hands of the wicked.
12 Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
I was at ease, but he hath broken me asunder: he hath also taken me by my neck, and shaken me to pieces, and set me up for his mark.
13 Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
His archers compass me round about, he cleaveth my reins asunder, and doth not spare; he poureth out my gall upon the ground.
14 Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
He breaketh me with breach upon breach, he runneth upon me like a giant.
15 Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
I have sewed sackcloth upon my skin, and defiled my horn in the dust.
16 Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
My face is foul with weeping, and on my eyelids is the shadow of death;
17 bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
Not for any injustice in mine hands: also my prayer is pure.
18 Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
O earth, cover not thou my blood, and let my cry have no place.
19 Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
Also now, behold, my witness is in heaven, and my record is on high.
20 Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
My friends scorn me: but mine eye poureth out tears unto God.
21 hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
O that one might plead for a man with God, as a man pleadeth for his neighbour!
22 Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
When a few years are come, then I shall go the way whence I shall not return.
