Jób 16
1 Felelt Jób és mondta:
Then Job answered and said:
2 Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
I have heard many such things; sorry comforters are ye all.
3 Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
Shall windy words have an end? Or what provoketh thee that thou answerest?
4 Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
I also could speak as ye do; if your soul were in my soul's stead, I could join words together against you, and shake my head at you.
5 Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
I would strengthen you with my mouth, and the moving of my lips would assuage your grief.
6 Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
Though I speak, my pain is not assuaged; and though I forbear, what am I eased?
7 Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
But now He hath made me weary; Thou hast made desolate all my company.
8 Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
And Thou hast shrivelled me up, which is a witness against me; and my leanness riseth up against me, it testifieth to my face.
9 Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
He hath torn me in His wrath, and hated me; He hath gnashed upon me with His teeth; mine adversary sharpeneth his eyes upon me.
10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
They have gaped upon me with their mouth; they have smitten me upon the cheek scornfully; they gather themselves together against me.
11 Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
God delivereth me to the ungodly, and casteth me into the hands of the wicked.
12 Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
I was at ease, and He broke me asunder; yea, He hath taken me by the neck, and dashed me to pieces; He hath also set me up for His mark.
13 Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
His archers compass me round about, He cleaveth my reins asunder, and doth not spare; He poureth out my gall upon the ground.
14 Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
He breaketh me with breach upon breach; He runneth upon me like a giant.
15 Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
I have sewed sackcloth upon my skin, and have laid my horn in the dust.
16 Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
My face is reddened with weeping, and on my eyelids is the shadow of death;
17 bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
Although there is no violence in my hands, and my prayer is pure.
18 Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
O earth, cover not thou my blood, and let my cry have no resting-place.
19 Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
Even now, behold, my Witness is in heaven, and He that testifieth of me is on high.
20 Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
Mine inward thoughts are my intercessors, mine eye poureth out tears unto God;
21 hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
That He would set aright a man contending with God, as a son of man setteth aright his neighbour!
22 Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
For the years that are few are coming on, and I shall go the way whence I shall not return.
