Jób 16
1 Felelt Jób és mondta:
Bvt Iob answered, and said,
2 Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
I haue oft times heard such things: miserable comforters are ye all.
3 Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
Shall there be none ende of wordes of winde? or what maketh thee bold so to answere?
4 Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
I could also speake as yee doe: (but woulde God your soule were in my soules stead) I could keepe you company in speaking, and could shake mine head at you,
5 Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
But I woulde strengthen you with my mouth, and the comfort of my lips should asswage your sorowe.
6 Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
Though I speake, my sorow can not be asswaged: though I cease, what release haue I?
7 Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
But now hee maketh mee wearie: O God, thou hast made all my congregation desolate,
8 Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
And hast made me full of wrinkles which is a witnesse thereof, and my leannes ryseth vp in me, testifying the same in my face.
9 Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
His wrath hath torne me, and hee hateth me, and gnasheth vpon mee with his teeth: mine enemie hath sharpened his eyes against me.
10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
They haue opened their mouthes vpon me, and smitten me on the cheeke in reproch; they gather themselues together against me.
11 Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
God hath deliuered me to the vniust, and hath made mee to turne out of the way by the hands of the wicked.
12 Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
I was in welth, but he hath brought me to nought: he hath taken me by the necke, and beaten me, and set me as a marke for himselfe.
13 Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
His archers compasse mee rounde about: he cutteth my reines, and doth not spare, and powreth my gall vpon the ground.
14 Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
He hath broken me with one breaking vpon another, and runneth vpon me like a gyant.
15 Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
I haue sowed a sackcloth vpon my skinne, and haue abased mine horne vnto the dust.
16 Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
My face is withered with weeping, and the shadow of death is vpon mine eyes,
17 bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
Though there be no wickednesse in mine hands, and my prayer be pure.
18 Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
O earth, couer not thou my blood, and let my crying finde no place.
19 Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
For lo, now my witnesse is in the heauen, and my record is on hie.
20 Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
My friends speake eloquently against me: but mine eye powreth out teares vnto God.
21 hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
Oh that a man might pleade with God, as man with his neighbour!
22 Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
For the yeeres accounted come, and I shall go the way, whence I shall not returne.
