Jób 16
1 Felelt Jób és mondta:
Then Job answered:
2 Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
“I have heard many things like these; miserable comforters are you all.
3 Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
Is there no end to your long-winded speeches? What provokes you to continue testifying?
4 Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
I could also speak like you if you were in my place; I could heap up words against you and shake my head at you.
5 Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
But I would encourage you with my mouth, and the consolation of my lips would bring relief.
6 Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
Even if I speak, my pain is not relieved, and if I hold back, how will it go away?
7 Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
Surely He has now exhausted me; You have devastated all my family.
8 Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
You have bound me, and it has become a witness; my frailty rises up and testifies against me.
9 Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
His anger has torn me and opposed me; He gnashes His teeth at me. My adversary pierces me with His eyes.
10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
They open their mouths against me and strike my cheeks with contempt; they join together against me.
11 Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
God has delivered me to unjust men; He has thrown me to the clutches of the wicked.
12 Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
I was at ease, but He shattered me; He seized me by the neck and crushed me. He has set me up as His target;
13 Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
His archers surround me. He pierces my kidneys without mercy and spills my gall on the ground.
14 Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
He breaks me with wound upon wound; He rushes me like a mighty warrior.
15 Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
I have sewn sackcloth over my skin; I have buried my horn in the dust.
16 Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
My face is red with weeping, and deep shadows ring my eyes;
17 bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
yet my hands are free of violence and my prayer is pure.
18 Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
O earth, do not cover my blood; may my cry for help never be laid to rest.
19 Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
Even now my witness is in heaven, and my advocate is on high.
20 Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
My friends are my scoffers as my eyes pour out tears to God.
21 hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
Oh, that a man might plead with God as he pleads with his neighbor!
22 Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
For when only a few years are past I will go the way of no return.
