Jób 16
1 Felelt Jób és mondta:
Chuin Job apaodoh kit in;
2 Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
Hicheng ho jouse hi masanga kanajah sa ahitai, itobang genthei um milham nahiu hitam?
3 Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
Hui sathethu nung hi nasuh tang theilouvu ham? Ipi hin tang louhella thu nasei sah sah jengu ham?
4 Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
Keiumna munna hi um hileu chun ken jong hitobang hi kaseithei ding ahi. Ken vang douna thu twilon banga kalon doh sah a chule kalu kathin khum ding nahi.
5 Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
Ahinlah kei chu ana hileng katil khouva nalengvai naho lahmang peh ding kagot ding ahi.
6 Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
Hiche ho khel hin kathoh gimna in kei le kei kaki vengbit in chule thusei ding kada jongleh kathoh natna alhom chom deh poi.
7 Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
O Pathen nangin tollhanga nei koilhan chule kachilhah nasugam tai.
8 Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
Kana chonsetna ho photchet peh ding bang in, nangin kavun le kagu keuseh in neikoitai. Katahsa gong lhenglhung hin kei dounan aphochen tai.
9 Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
Pathen in eivet dan chule lunghang tah in ahal hal in eibot tellin, aha eigel khum khume, chule amitchang sal tenin eihin vei.
10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
Mihon eija piuvin chule einuisat uve, amahon isah loutah in kabengphe eibeh peh un kei dou dingin mipi ahung kikhom uve.
11 Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
Pathen in michonse ho khutna eipedoh in, aman migiloute khutna eiseplut tai.
12 Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
Aman eisat teldeh kahsen thipbeh in kaum in, kalol in eiman in ahal hal in eisuchip jengin chuti chun abidoi dingin eitung doh e.
13 Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
Chule tun athalkap them hon eium kimvel un, athal chang uvin lungsetna beihel in eisun uvin tollhanga kathisan avei jenge.
14 Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
Keidou nan avel vel in eisu teldeh jengin, gal hatpa mibolna bangin eino khume.
15 Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
Kagenthei vetsahnan khaodip pon kakisil in kaki letsahna leivui lah a akijam tai.
16 Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
Kaka kanan kamit asan lhatan, kamit teni athim sohtai.
17 bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
Ahijeng vang'in thil dihlou kabolpon chule kataona athenge.
18 Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
O leiset kathisan selmang hihbeh in, keikhellin hung kapdoh uhen.
19 Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
Tu jengin jong eihetdoh sah ding vanna aume, kachung thu eiseipeh ding chu chung sanga aume.
20 Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
Kagol kapai ten eideimo uvin ahinlah ken kamitlhi Pathen a kasung lhai.
21 hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
Gollepaiho sucham theipa banga Pathen le kei kikah eikicham sah thei ding mi khattou kangai chai.
22 Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
Kahung kinung lekit tahlou nading lamlenna chu chesuh vahding kahitai.
