Jób 16
1 Felelt Jób és mondta:
To naah Job mah,
2 Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
to baktih loknawk ka thaih pop parai boeh; pathloephaih lok nang thuih o, toe poek amrosakkung ah ni na oh o boih.
3 Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
Avang ai loknawk to boeng thai ai boeh maw? Tipongah maw lok pathim hanah misa na hoih o?
4 Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
Kang doethaih ahmuen ah na oh o nahaeloe, na thuih o ih baktiah ka thuih thai toeng; lok hoi kang zoeh o thaih moe, lu kang haek o thuih thaih.
5 Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
Toe ka pahni hoi tacawt pathloephaih lok mah nangcae poek mongsak hanah, thapaekhaih lok ni kang thuih o han.
6 Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
Lok ka thuih cadoeh, ka nathaih hoihkhang ai; lokthui ai ah ka pauep cadoeh, hoih kuehaih om ai.
7 Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
Toe vaihi loe Anih mah kai angphosak boeh; ka imthung takoh boih nam rosak boeh.
8 Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
Ka nganhin loe angcu boih boeh, nganhin angcu loe kai hnukung ah oh; kai loe ka zaek keng boeh, ka nganhin zaekhaih loe kai hnukung ah oh hanah mikhmai kangtong ah angdoet tahang.
9 Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
Sithaw palungbethaih mah kai hae angsih pet pet moe, ang pacaekthlaek; haa ang kaek thuih; ka misa mah miktamai hoiah ang khet.
10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
Nihcae mah pakha ang angh o thuih; nihcae loe nawnto amkhueng o moe, khet patoekhaih hoiah tangbaeng ah ang tabaeng o.
11 Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
Anih mah Sithaw panoek ai kaminawk ban ah ang paek moe, kahoih ai kaminawk ban ah ang vah.
12 Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
Kamongah ka oh naah, anih mah kai amrosak; tahnong ah ang patawnh moe, apet pat hanah ang thuek pacoengah, kah han patoep ih ahmuen maeto baktiah ang suek.
13 Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
Kalii kaat kop anih ih kaminawk mah kai ang takui o khoep moe, tahmenhaih tawn ai ah kaeng ah ang thun o; kai ih ahmuet tui to long ah ang kraih pae.
14 Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
Anih mah ahmaa maeto pacoeng maeto angsihsak moe, misatuh kami baktiah tha hoiah ang hmang.
15 Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
Ka nganhin nuiah kazii to ka huih moe, kaimah ih taki to maiphu thungah ka phum.
16 Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
Ka qah loiah ka mikhmai hae amro moe, ka miklakoek nuiah duekhaih to oh;
17 bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
toe ka ban ah sethaih hmuen tidoeh om ai; lawk ka thuihaih loe ciim.
18 Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
Aw long, kai ih athii hae kraeng hmah; ka hanghaih lok loe natuek naah doeh anghak hmah nasoe!
19 Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
Khenah, vaihi kai hnukung van ah oh, kai angdoe haih kami doeh hmuensang ah oh.
20 Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
Kam puinawk mah ang pahnui o thuih, kai loe mikkhraetui hoiah ni Sithaw hmaa ah ka oh.
21 hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
Kami maeto mah ampui han tahmenhaih hnik pae baktih toengah, kami maeto mah Sithaw khaeah tahmenhaih na hni pae nahaeloe ka koeh.
22 Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
Saning akra ai ah, amlaem let han ai ih loklam to ka pazui han boeh.
