Jób 15
1 Felelt a Témánbeli Elífáz s mondta:
Elifaz temanita respondió:
2 Vajon bölcs felel-e szeles tudással s megtölti-e keleti széllel belsejét –
¿Responderá el sabio con conocimiento vano? ¿Llenará su vientre de viento del este?
3 bizonyítgatva mitsem érő beszéddel és szavakkal, melyekkel nem használ.
¿Argüirá con palabras inútiles o con palabras sin provecho?
4 Te az Isten félelmét is megbontod, csökkented az imaszót Isten előtt.
Tú anulas la reverencia y menosprecias la oración ante ʼElohim,
5 Mert bűnöd tanítja szájadat s a ravaszok nyelvét választod.
porque tu iniquidad enseña tu boca, y adoptas la lengua del astuto.
6 Szájad ítél el téged s nem én, s ajkaid vallanak ellened.
Tu boca te condena, y no yo. Tus labios testifican contra ti.
7 Elsőnek születtél-e az emberek közt a a halmoknál előbb létesültél?
¿Eres tú el primer hombre que nació? ¿Fuiste engendrado antes que las montañas?
8 Isten tanácsában hallottál-e valamit és csentél magadnak bölcsességet?
¿Escuchaste el secreto de ʼElohim para que tú solo te apropies de la sabiduría?
9 Mit tudsz te, mit mi nem tudunk, mit értesz, a mi nem volna mi nálunk?
¿Qué sabes que nosotros no sepamos? ¿Qué entiendes que nosotros no entendamos?
10 Vén is, aggastyán is van közöttünk, napokra apádnál korosabb.
Cabezas canas y hombres muy ancianos, de más larga edad que tu padre, hay entre nosotros.
11 Kevés-e neked Isten vigasztalása s az ige, mely csínján bánt veled?
¿En tan poco tienes el consuelo de ʼElohim y la palabra que se te dice con dulzura?
12 Mit ragad el téged szíved, és mit integetnek szemeid,
¿Por qué tu corazón te arrastra y por qué guiñan tus ojos?
13 hogy Isten ellen fordítod indulatodat és szájadból kibocsátasz szavakat?
¿Por qué vuelves tu espíritu contra ʼElohim, y dejas salir esas palabras de tu boca?
14 Mi a halandó, hogy tiszta legyen, s hogy igaz legyen asszony szülöttje?
¿Qué es el hombre para que sea considerado puro, y el nacido de mujer para que sea considerado justo?
15 Lám, szentjeiben nem hisz, az egek sem tiszták szemeiben;
Mira, en sus santos no confía. Ante sus ojos ni aun el cielo es puro.
16 hát még az utálatos és megromlott, az ember, ki mint vizet issza a jogtalanságot.
¡Cuánto menos el hombre repugnante y corrupto que bebe la iniquidad como agua!
17 Hadd oktatlak, hallgass reám, s a mit láttam, hadd beszélem el;
Escúchame, yo te informaré. Óyeme y lo que vi te contaré
18 a mit hirdetnek bölcsek, és nem titkolták el őseik részéről –
lo que los sabios informaron, sin ocultar lo de sus antepasados.
19 nekik egyedül adatott az ország, s idegen nem járt közöttük:
Solo a ellos fue dada la tierra, y ningún extraño pasó entre ellos.
20 A gonosznak minden napjaiban kínlódik ő, s az évek száma alatt, melyek fentartvák az erőszakosnak.
Todos sus días sufre tormento el perverso, y contados años le están reservados al tirano.
21 Rettegések hangja a fülében: békében jön reá pusztító.
Voces espantosas resuenan en sus oídos. El destructor vendrá sobre él en la paz.
22 Nem hiszi, hogy visszatér a sötétségből, ki van szemelve a kard számára.
No cree que volverá de la oscuridad. Está destinado para la espada.
23 Bolyong ő kenyér után, hol van; tudja, hogy készen áll oldalán a sötétség napja.
Vaga en busca del pan y dice: ¿Dónde está? Sabe que el día de la oscuridad está cerca.
24 Ijesztik őt szükség és szorongás, megragadja őt mint csatára kész király.
La tristeza y la aflicción lo turban, como un rey listo para la batalla,
25 Mert Isten ellen nyújtotta ki kezét a Mindenható ellen hősködik;
porque extendió su mano contra ʼEL. Se portó con soberbia contra ʼEL-Shadday.
26 nyakkal szalad ellene, pajzsainak vastag dudoraival.
Indómito embistió contra Él con la espesa barrera de su escudo,
27 Mert arczát befödte zsírjával s hájat szerzett ágyékára.
con su cara cubierta, con los pliegues de su cintura aumentados de grasa.
28 Letelepült megsemmisített városokban, házakban, melyeket nem laknak, melyek rendelve vannak kőhalmoknak.
Vivirá en ciudades destruidas, en casas no habitadas, destinadas a ser ruinas.
29 Nem gazdagszik meg, nem áll fönn a vagyona, nem hajlik a földre szerzeménye;
No enriquecerá, ni durará su hacienda, ni se extenderán sus posesiones en la tierra.
30 nem térhet ki a sötétség elől, csemetéjét láng szárítja el s eltűnik – az ő szája leheletétől.
No escapará de la oscuridad. La llama consumirá sus ramas. Por el aliento de su boca perecerá.
31 Ne higyjen a semmiségben, a ki megtévedett, mert semmiség lesz, a mit cserébe kap.
No confíe en la vanidad, ni se engañe a sí mismo, porque la vanidad será su recompensa.
32 Mielőtt itt volna a napja, beteljesedik, s pálmaága nem zöldellő.
Se marchitará antes de su tiempo, y sus ramas no reverdecerán.
33 Mint szőlőtő elvetéli egresét, s mint olajfa hullatja el virágát.
Será vid que dejará caer sus uvas no maduras, olivo que echa de él sus flores.
34 Mert az istentelennek községe meddő, és tűz emészti a megvesztegetés sátrait:
La compañía del impío es estéril, y el fuego consume las tiendas del corrupto.
35 bajt fogannak és jogtalanságot szülnek, és belsejük csalárdságot készít.
Conciben travesura, dan a luz iniquidad y su mente prepara el engaño.
