Jób 15
1 Felelt a Témánbeli Elífáz s mondta:
Respondens autem Eliphaz Themanites, dixit:
2 Vajon bölcs felel-e szeles tudással s megtölti-e keleti széllel belsejét –
Numquid sapiens respondebit quasi in ventum loquens, et implebit ardore stomachum suum?
3 bizonyítgatva mitsem érő beszéddel és szavakkal, melyekkel nem használ.
Arguis verbis eum qui non est æqualis tibi, et loqueris quod tibi non expedit.
4 Te az Isten félelmét is megbontod, csökkented az imaszót Isten előtt.
Quantum in te est, evacuasti timorem, et tulisti preces coram Deo.
5 Mert bűnöd tanítja szájadat s a ravaszok nyelvét választod.
Docuit enim iniquitas tua os tuum, et imitaris linguam blasphemantium.
6 Szájad ítél el téged s nem én, s ajkaid vallanak ellened.
Condemnabit te os tuum, et non ego: et labia tua respondebunt tibi.
7 Elsőnek születtél-e az emberek közt a a halmoknál előbb létesültél?
Numquid primus homo tu natus es, et ante colles formatus?
8 Isten tanácsában hallottál-e valamit és csentél magadnak bölcsességet?
numquid consilium Dei audisti, et inferior te erit ejus sapientia?
9 Mit tudsz te, mit mi nem tudunk, mit értesz, a mi nem volna mi nálunk?
Quid nosti quod ignoremus? quid intelligis quod nesciamus?
10 Vén is, aggastyán is van közöttünk, napokra apádnál korosabb.
Et senes et antiqui sunt in nobis, multo vetustiores quam patres tui.
11 Kevés-e neked Isten vigasztalása s az ige, mely csínján bánt veled?
Numquid grande est ut consoletur te Deus? sed verba tua prava hoc prohibent.
12 Mit ragad el téged szíved, és mit integetnek szemeid,
Quid te elevat cor tuum, et quasi magna cogitans attonitos habes oculos?
13 hogy Isten ellen fordítod indulatodat és szájadból kibocsátasz szavakat?
Quid tumet contra Deum spiritus tuus, ut proferas de ore tuo hujuscemodi sermones?
14 Mi a halandó, hogy tiszta legyen, s hogy igaz legyen asszony szülöttje?
Quid est homo ut immaculatus sit, et ut justus appareat natus de muliere?
15 Lám, szentjeiben nem hisz, az egek sem tiszták szemeiben;
Ecce inter sanctos ejus nemo immutabilis, et cæli non sunt mundi in conspectu ejus.
16 hát még az utálatos és megromlott, az ember, ki mint vizet issza a jogtalanságot.
Quanto magis abominabilis et inutilis homo, qui bibit quasi aquam iniquitatem?
17 Hadd oktatlak, hallgass reám, s a mit láttam, hadd beszélem el;
Ostendam tibi: audi me: quod vidi, narrabo tibi.
18 a mit hirdetnek bölcsek, és nem titkolták el őseik részéről –
Sapientes confitentur, et non abscondunt patres suos:
19 nekik egyedül adatott az ország, s idegen nem járt közöttük:
quibus solis data est terra, et non transivit alienus per eos.
20 A gonosznak minden napjaiban kínlódik ő, s az évek száma alatt, melyek fentartvák az erőszakosnak.
Cunctis diebus suis impius superbit, et numerus annorum incertus est tyrannidis ejus.
21 Rettegések hangja a fülében: békében jön reá pusztító.
Sonitus terroris semper in auribus illius: et cum pax sit, ille semper insidias suspicatur.
22 Nem hiszi, hogy visszatér a sötétségből, ki van szemelve a kard számára.
Non credit quod reverti possit de tenebris ad lucem, circumspectans undique gladium.
23 Bolyong ő kenyér után, hol van; tudja, hogy készen áll oldalán a sötétség napja.
Cum se moverit ad quærendum panem, novit quod paratus sit in manu ejus tenebrarum dies.
24 Ijesztik őt szükség és szorongás, megragadja őt mint csatára kész király.
Terrebit eum tribulatio, et angustia vallabit eum, sicut regem qui præparatur ad prælium.
25 Mert Isten ellen nyújtotta ki kezét a Mindenható ellen hősködik;
Tetendit enim adversus Deum manum suam, et contra Omnipotentem roboratus est.
26 nyakkal szalad ellene, pajzsainak vastag dudoraival.
Cucurrit adversus eum erecto collo, et pingui cervice armatus est.
27 Mert arczát befödte zsírjával s hájat szerzett ágyékára.
Operuit faciem ejus crassitudo, et de lateribus ejus arvina dependet.
28 Letelepült megsemmisített városokban, házakban, melyeket nem laknak, melyek rendelve vannak kőhalmoknak.
Habitavit in civitatibus desolatis, et in domibus desertis, quæ in tumulos sunt redactæ.
29 Nem gazdagszik meg, nem áll fönn a vagyona, nem hajlik a földre szerzeménye;
Non ditabitur, nec perseverabit substantia ejus, nec mittet in terra radicem suam.
30 nem térhet ki a sötétség elől, csemetéjét láng szárítja el s eltűnik – az ő szája leheletétől.
Non recedet de tenebris: ramos ejus arefaciet flamma, et auferetur spiritu oris sui.
31 Ne higyjen a semmiségben, a ki megtévedett, mert semmiség lesz, a mit cserébe kap.
Non credet, frustra errore deceptus, quod aliquo pretio redimendus sit.
32 Mielőtt itt volna a napja, beteljesedik, s pálmaága nem zöldellő.
Antequam dies ejus impleantur peribit, et manus ejus arescent.
33 Mint szőlőtő elvetéli egresét, s mint olajfa hullatja el virágát.
Lædetur quasi vinea in primo flore botrus ejus, et quasi oliva projiciens florem suum.
34 Mert az istentelennek községe meddő, és tűz emészti a megvesztegetés sátrait:
Congregatio enim hypocritæ sterilis, et ignis devorabit tabernacula eorum qui munera libenter accipiunt.
35 bajt fogannak és jogtalanságot szülnek, és belsejük csalárdságot készít.
Concepit dolorem, et peperit iniquitatem, et uterus ejus præparat dolos.
