Jób 15
1 Felelt a Témánbeli Elífáz s mondta:
Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
2 Vajon bölcs felel-e szeles tudással s megtölti-e keleti széllel belsejét –
Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
3 bizonyítgatva mitsem érő beszéddel és szavakkal, melyekkel nem használ.
Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
4 Te az Isten félelmét is megbontod, csökkented az imaszót Isten előtt.
Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
5 Mert bűnöd tanítja szájadat s a ravaszok nyelvét választod.
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
6 Szájad ítél el téged s nem én, s ajkaid vallanak ellened.
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
7 Elsőnek születtél-e az emberek közt a a halmoknál előbb létesültél?
Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
8 Isten tanácsában hallottál-e valamit és csentél magadnak bölcsességet?
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
9 Mit tudsz te, mit mi nem tudunk, mit értesz, a mi nem volna mi nálunk?
Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
10 Vén is, aggastyán is van közöttünk, napokra apádnál korosabb.
Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
11 Kevés-e neked Isten vigasztalása s az ige, mely csínján bánt veled?
Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
12 Mit ragad el téged szíved, és mit integetnek szemeid,
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
13 hogy Isten ellen fordítod indulatodat és szájadból kibocsátasz szavakat?
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
14 Mi a halandó, hogy tiszta legyen, s hogy igaz legyen asszony szülöttje?
Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
15 Lám, szentjeiben nem hisz, az egek sem tiszták szemeiben;
Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
16 hát még az utálatos és megromlott, az ember, ki mint vizet issza a jogtalanságot.
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
17 Hadd oktatlak, hallgass reám, s a mit láttam, hadd beszélem el;
Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
18 a mit hirdetnek bölcsek, és nem titkolták el őseik részéről –
A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19 nekik egyedül adatott az ország, s idegen nem járt közöttük:
A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
20 A gonosznak minden napjaiban kínlódik ő, s az évek száma alatt, melyek fentartvák az erőszakosnak.
Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
21 Rettegések hangja a fülében: békében jön reá pusztító.
A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
22 Nem hiszi, hogy visszatér a sötétségből, ki van szemelve a kard számára.
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
23 Bolyong ő kenyér után, hol van; tudja, hogy készen áll oldalán a sötétség napja.
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24 Ijesztik őt szükség és szorongás, megragadja őt mint csatára kész király.
Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
25 Mert Isten ellen nyújtotta ki kezét a Mindenható ellen hősködik;
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
26 nyakkal szalad ellene, pajzsainak vastag dudoraival.
Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
27 Mert arczát befödte zsírjával s hájat szerzett ágyékára.
Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
28 Letelepült megsemmisített városokban, házakban, melyeket nem laknak, melyek rendelve vannak kőhalmoknak.
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
29 Nem gazdagszik meg, nem áll fönn a vagyona, nem hajlik a földre szerzeménye;
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
30 nem térhet ki a sötétség elől, csemetéjét láng szárítja el s eltűnik – az ő szája leheletétől.
Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
31 Ne higyjen a semmiségben, a ki megtévedett, mert semmiség lesz, a mit cserébe kap.
Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
32 Mielőtt itt volna a napja, beteljesedik, s pálmaága nem zöldellő.
Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
33 Mint szőlőtő elvetéli egresét, s mint olajfa hullatja el virágát.
Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
34 Mert az istentelennek községe meddő, és tűz emészti a megvesztegetés sátrait:
Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
35 bajt fogannak és jogtalanságot szülnek, és belsejük csalárdságot készít.
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
