Jób 15
1 Felelt a Témánbeli Elífáz s mondta:
Then responded Eliphaz the Temanite, and said:
2 Vajon bölcs felel-e szeles tudással s megtölti-e keleti széllel belsejét –
Should, a wise man, answer unreal knowledge? or fill, with the east wind, his inner man?
3 bizonyítgatva mitsem érő beszéddel és szavakkal, melyekkel nem használ.
Disputing with discourse that doth no good, or with speech, wherein is no profit?
4 Te az Isten félelmét is megbontod, csökkented az imaszót Isten előtt.
But, thou, wouldst take away reverence, and wouldst attain unto meditation before GOD.
5 Mert bűnöd tanítja szájadat s a ravaszok nyelvét választod.
For thine own mouth would teach thine iniquity, and thou wouldst choose the tongue of the crafty.
6 Szájad ítél el téged s nem én, s ajkaid vallanak ellened.
Thine own mouth shall condemn thee, and, not I, And, thine own lips, shall testify against thee.
7 Elsőnek születtél-e az emberek közt a a halmoknál előbb létesültél?
The first of mankind, wast thou born? Or, before the hills, wast thou brought forth?
8 Isten tanácsában hallottál-e valamit és csentél magadnak bölcsességet?
In the secret council of GOD, hast thou been wont to hearken? Or canst thou attain for thyself unto wisdom?
9 Mit tudsz te, mit mi nem tudunk, mit értesz, a mi nem volna mi nálunk?
What knowest thou, that we know not? [What] understandest thou, and the same, is not with us?
10 Vén is, aggastyán is van közöttünk, napokra apádnál korosabb.
Both hoary and venerable, are among us, one mightier than thy father in days!
11 Kevés-e neked Isten vigasztalása s az ige, mely csínján bánt veled?
Too small for thee, are the consolations of GOD? or a word spoken gently with thee?
12 Mit ragad el téged szíved, és mit integetnek szemeid,
How doth thine own heart carry thee away, and how thine eyes do roll!
13 hogy Isten ellen fordítod indulatodat és szájadból kibocsátasz szavakat?
For thy spirit, replieth against GOD, and thou bringest forth—out of thy mouth—words!
14 Mi a halandó, hogy tiszta legyen, s hogy igaz legyen asszony szülöttje?
What is a mortal, that he should be pure? or that righteous should be one born of a woman?
15 Lám, szentjeiben nem hisz, az egek sem tiszták szemeiben;
Lo! in his holy ones, he putteth not confidence, and, the heavens, are not pure in his eyes:
16 hát még az utálatos és megromlott, az ember, ki mint vizet issza a jogtalanságot.
How much less when one is detested and corrupt, a man who drinketh in—like water—perversity.
17 Hadd oktatlak, hallgass reám, s a mit láttam, hadd beszélem el;
I will tell thee—hear me, Since this I have seen, I must needs declare it.
18 a mit hirdetnek bölcsek, és nem titkolták el őseik részéről –
Which, wise men, tell, and deny not [that which is] from their fathers.
19 nekik egyedül adatott az ország, s idegen nem járt közöttük:
To them alone, was the earth given, and no alien passed through their midst:
20 A gonosznak minden napjaiban kínlódik ő, s az évek száma alatt, melyek fentartvák az erőszakosnak.
All the days of the lawless man, he, doth writhe with pain, and, the number of years, is hidden from the tyrant;
21 Rettegések hangja a fülében: békében jön reá pusztító.
A noise of dreadful things, is in his ears, In prosperity, the destroyer cometh upon him;
22 Nem hiszi, hogy visszatér a sötétségből, ki van szemelve a kard számára.
He hath no confidence to come back out of darkness, he, being destined to the power oft the sword;
23 Bolyong ő kenyér után, hol van; tudja, hogy készen áll oldalán a sötétség napja.
A wanderer, he, for bread, [saying] Where [is it]? He knoweth that, prepared by his own hand, is the day of darkness;
24 Ijesztik őt szükség és szorongás, megragadja őt mint csatára kész király.
Distress and anguish shall startle him, It shall overpower him, like a king ready for the onset:
25 Mert Isten ellen nyújtotta ki kezét a Mindenható ellen hősködik;
Because he had stretched out—against GOD—his hand, and, against the Almighty, had been wont to behave himself proudly;
26 nyakkal szalad ellene, pajzsainak vastag dudoraival.
He used to run against him with uplifted neck, with the stout bosses of his bucklers;
27 Mert arczát befödte zsírjával s hájat szerzett ágyékára.
For he had covered his face with his fatness, and had gathered a superabundance on his loins;
28 Letelepült megsemmisített városokban, házakban, melyeket nem laknak, melyek rendelve vannak kőhalmoknak.
And had inhabited demolished cities, houses, wherein men would not dwell, that were destined to become heaps.
29 Nem gazdagszik meg, nem áll fönn a vagyona, nem hajlik a földre szerzeménye;
He shall not be rich, nor shall his substance continue, neither shall their shadow stretch along on the earth;
30 nem térhet ki a sötétség elől, csemetéjét láng szárítja el s eltűnik – az ő szája leheletétől.
He shall not depart out of darkness, his young branch, shall the flame dry up, and he shall depart, by the breath of his own mouth!
31 Ne higyjen a semmiségben, a ki megtévedett, mert semmiség lesz, a mit cserébe kap.
Let no one trust in him that—by vanity—is deceived, for, vanity, shall be his recompense;
32 Mielőtt itt volna a napja, beteljesedik, s pálmaága nem zöldellő.
Before his day, shall it be accomplished, with, his palm-top, not covered with leaves;
33 Mint szőlőtő elvetéli egresét, s mint olajfa hullatja el virágát.
He shall wrong—like a vine—his sour grapes, and shall cast off—as an olive-tree—his blossom.
34 Mert az istentelennek községe meddő, és tűz emészti a megvesztegetés sátrait:
For, the family of the impious, is unfruitful, and, a fire, hath devoured the tents of bribery;
35 bajt fogannak és jogtalanságot szülnek, és belsejük csalárdságot készít.
Conceiving mischief, and bringing forth iniquity, yea, their inmost soul, prepareth deceit.
