Jób 15
1 Felelt a Témánbeli Elífáz s mondta:
Then answered Eliphaz the Temanite, and said,
2 Vajon bölcs felel-e szeles tudással s megtölti-e keleti széllel belsejét –
Should a wise man utter vain knowledge, and fill his belly with the east wind?
3 bizonyítgatva mitsem érő beszéddel és szavakkal, melyekkel nem használ.
Should he reason with unprofitable talk? or with speeches wherewith he can do no good?
4 Te az Isten félelmét is megbontod, csökkented az imaszót Isten előtt.
Yea, thou castest off fear, and restrainest prayer before El.
5 Mert bűnöd tanítja szájadat s a ravaszok nyelvét választod.
For thy mouth uttereth thine iniquity, and thou choosest the tongue of the crafty.
6 Szájad ítél el téged s nem én, s ajkaid vallanak ellened.
Thine own mouth condemneth thee, and not I: yea, thine own lips testify against thee.
7 Elsőnek születtél-e az emberek közt a a halmoknál előbb létesültél?
Art thou the first man that was born? or wast thou made before the hills?
8 Isten tanácsában hallottál-e valamit és csentél magadnak bölcsességet?
Hast thou heard the secret of Eloah? and dost thou restrain wisdom to thyself?
9 Mit tudsz te, mit mi nem tudunk, mit értesz, a mi nem volna mi nálunk?
What knowest thou, that we know not? what understandest thou, which is not in us?
10 Vén is, aggastyán is van közöttünk, napokra apádnál korosabb.
With us are both the grayheaded and very aged men, much elder than thy father.
11 Kevés-e neked Isten vigasztalása s az ige, mely csínján bánt veled?
Are the consolations of El small with thee? is there any secret thing with thee?
12 Mit ragad el téged szíved, és mit integetnek szemeid,
Why doth thine heart carry thee away? and what do thy eyes wink at,
13 hogy Isten ellen fordítod indulatodat és szájadból kibocsátasz szavakat?
That thou turnest thy spirit against El, and lettest such words go out of thy mouth?
14 Mi a halandó, hogy tiszta legyen, s hogy igaz legyen asszony szülöttje?
What is man, that he should be clean? and he which is born of a woman, that he should be righteous?
15 Lám, szentjeiben nem hisz, az egek sem tiszták szemeiben;
Behold, he putteth no trust in his saints; yea, the heavens are not clean in his sight.
16 hát még az utálatos és megromlott, az ember, ki mint vizet issza a jogtalanságot.
How much more abominable and filthy is man, which drinketh iniquity like water?
17 Hadd oktatlak, hallgass reám, s a mit láttam, hadd beszélem el;
I will shew thee, hear me; and that which I have seen I will declare;
18 a mit hirdetnek bölcsek, és nem titkolták el őseik részéről –
Which wise men have told from their fathers, and have not hid it:
19 nekik egyedül adatott az ország, s idegen nem járt közöttük:
Unto whom alone the earth was given, and no stranger passed among them.
20 A gonosznak minden napjaiban kínlódik ő, s az évek száma alatt, melyek fentartvák az erőszakosnak.
The wicked man travaileth with pain all his days, and the number of years is hidden to the oppressor.
21 Rettegések hangja a fülében: békében jön reá pusztító.
A dreadful sound is in his ears: in prosperity the destroyer shall come upon him.
22 Nem hiszi, hogy visszatér a sötétségből, ki van szemelve a kard számára.
He believeth not that he shall return out of darkness, and he is waited for of the sword.
23 Bolyong ő kenyér után, hol van; tudja, hogy készen áll oldalán a sötétség napja.
He wandereth abroad for bread, saying, Where is it? he knoweth that the day of darkness is ready at his hand.
24 Ijesztik őt szükség és szorongás, megragadja őt mint csatára kész király.
Trouble and anguish shall make him afraid; they shall prevail against him, as a king ready to the battle.
25 Mert Isten ellen nyújtotta ki kezét a Mindenható ellen hősködik;
For he stretcheth out his hand against El, and strengtheneth himself against the Almighty.
26 nyakkal szalad ellene, pajzsainak vastag dudoraival.
He runneth upon him, even on his neck, upon the thick bosses of his bucklers:
27 Mert arczát befödte zsírjával s hájat szerzett ágyékára.
Because he covereth his face with his fatness, and maketh collops of fat on his flanks.
28 Letelepült megsemmisített városokban, házakban, melyeket nem laknak, melyek rendelve vannak kőhalmoknak.
And he dwelleth in desolate cities, and in houses which no man inhabiteth, which are ready to become heaps.
29 Nem gazdagszik meg, nem áll fönn a vagyona, nem hajlik a földre szerzeménye;
He shall not be rich, neither shall his substance continue, neither shall he prolong the perfection thereof upon the earth.
30 nem térhet ki a sötétség elől, csemetéjét láng szárítja el s eltűnik – az ő szája leheletétől.
He shall not depart out of darkness; the flame shall dry up his branches, and by the breath of his mouth shall he go away.
31 Ne higyjen a semmiségben, a ki megtévedett, mert semmiség lesz, a mit cserébe kap.
Let not him that is deceived trust in vanity: for vanity shall be his recompence.
32 Mielőtt itt volna a napja, beteljesedik, s pálmaága nem zöldellő.
It shall be accomplished before his time, and his branch shall not be green.
33 Mint szőlőtő elvetéli egresét, s mint olajfa hullatja el virágát.
He shall shake off his unripe grape as the vine, and shall cast off his flower as the olive.
34 Mert az istentelennek községe meddő, és tűz emészti a megvesztegetés sátrait:
For the congregation of hypocrites shall be desolate, and fire shall consume the tabernacles of bribery.
35 bajt fogannak és jogtalanságot szülnek, és belsejük csalárdságot készít.
They conceive mischief, and bring forth vanity, and their belly prepareth deceit.
