Jób 14
1 az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
Анидин туғулғанларниң күнлири аздур, Палакәт униңға ярдур.
2 Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
У гүлдәк дунияға келип андин тозуйду, У [қуяш алдидин] сайигә охшаш қечип кетиду.
3 Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
Бирақ Сән техи шундақ бир аҗиз болғучиға көзүңни тикип, Мени Өз алдиңға сораққа тартиватамсән?
4 Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
Ким напак нәрсиләрдин пак нәрсини чиқиралайду? — һеч ким!
5 Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
[Инсанниң] күнлири бекитилгәндикин, Униң айлириниң сани Сениң илкиңдә болғандикин, Сән униң өтсә болмайдиған чәклирини бекиткәндикин,
6 tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
Униң бир аз дәм елиши үчүн униңдин көзүңни елип қачқин, Шуниң билән мәдикардәк униңға өз күнлиридин сөйүнүш несип болсун!
7 Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
Чүнки дәрәқ кесиветилгәндин кейин, қайта өсүштин үмүт бар; Буниңлиқ билән униң юмран бихлири түгәп кәтмәйду;
8 Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
Униң йилтизи йәрдә қуруп кәткән болсиму, Униң көтиги топида өлүп кәткән болсиму,
9 víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
Бирақ суниң пуриғи биләнла у йәнә көкириду, Юмран от-чөптәк йеңи бихларни чиқириду.
10 De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
Бирақ адәм болса өлиду, илаҗсиз оңда ятиду, бәрһәқ, Инсан нәпәстин қалиду, андин нәдә болиду?
11 Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
Деңиздики сулар парға айлинип түгәп кәткәндәк, Дәриялар қағҗирап қуруп кәткәндәк,
12 az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
Охшашла адәм йетип қалсила қайтидин турмайду; Асманлар йоқимиғичә, улар ойғанмайду, уйқидин турмайду.
13 Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)
Аһ, тәһтисараға мени йошуруп қойсаң еди, Ғәзивиң өтүп кәткичә мени мәхпий сақлап қойсаң еди, Мени есиңгә алидиған бир вақит-саатни маңа бекитип бәрсәң еди! (Sheol h7585)
14 Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
Адәм өлсә, қайта яшамду? Шундақ болса маңа шундақ өзгириш вақти кәлгичә, Мошу җапаға толған күнлирим өткичә, сәвир-тақәт билән күтәттим!
15 Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
Шундақ болса Сән мени чақирсаң, җавап берәттим; Сән Өз қолуң билән яратқиниңға үмүт-арзуюң болатти.
16 Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
Бирақ Сән һазир һәр бир дәссигән қәдәмлиримни санап, Гунайимни күзитиватисәнғу!
17 Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
Итаәтсизлигим халтиға селинип печәтләнди, Гуналиримни дога-дога қилип сақлап қойдуң.
18 Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
Дәрвәқә тағму йимирилип йоқалғандәк, Таш өз орнидин тәвринип кәткәндәк,
19 köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
Сулар таш-шеғилларни упритип йоқатқандәк, Топанлар зиминдики топини сүпүрүп кәткәндәк, Сән адәмниң үмүтини йоқ қилисән.
20 Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
Сән мәңгүгә униң үстидин ғалип келисән, Шуңа у дуниядин кетиду; униң чирайини тутулдурисән, Уни Өз йениңдин жирақ қилисән.
21 Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
Униң оғуллири һөрмәткә еришиду, бирақ у буни билмәйду; Улар пәс қилинсиму, Бирақ униң булардинму хәвири болмайду.
22 csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.
У [пәқәт] өз тенидики ағриғидинла азаплиниду, У көңлидә өзи үчүнла һәсрәт-надамәт чекиду.
