< Jób 14 >

1 az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
El hombre nacido de mujer, corto de días, y harto de desabrimiento.
2 Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
Que sale como una flor, y luego es cortado; y huye como la sombra, y no permanece.
3 Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
¿Y sobre este abres tus ojos, y me traes a juicio contigo?
4 Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
¿Quién hará limpio de inmundo? Nadie.
5 Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
Ciertamente sus días están determinados, y el número de sus meses está cerca de ti: tú le pusiste términos, de los cuales no pasará.
6 tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
Si tú le dejares, él dejará de ser: entre tanto deseará, como el jornalero, su día.
7 Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
Porque si el árbol fuere cortado, aun queda de él esperanza: retoñecerá aun, y sus renuevos no faltarán.
8 Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
Si se envejeciere en la tierra su raíz, y su tronco fuere muerto en el polvo:
9 víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
Al olor del agua reverdecerá, y hará copa, como nueva planta.
10 De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
Mas cuando el hombre morirá, y será cortado, y perecerá el hombre, ¿dónde estará él?
11 Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
Las aguas de la mar se fueron, y el río se secó: secóse.
12 az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
Así el hombre yace, y no se tornará a levantar: hasta que no haya cielo, no despertarán, ni recordarán de su sueño.
13 Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)
¡Oh quién me diese que me escondieses en la sepultura, y que me encubrieses, hasta que tu ira reposase; que me pusieses plazo, y te acordases de mí! (Sheol h7585)
14 Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
Si el hombre se muriere, ¿ volverá él a vivir? Todos los días de mi edad esperaría, hasta que viniese mi mutación.
15 Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
Entonces aficionado a la obra de tus manos llamar me has, y yo te responderé.
16 Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
Porque ahora me cuentas los pasos, y no das dilación a mi pecado.
17 Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
Tienes sellada en manojo mi prevaricación, y añades a mi iniquidad.
18 Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
Y ciertamente el monte que cae, desfallece; y las peñas son traspasadas de su lugar.
19 köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
Las piedras son quebrantadas con el agua impetuosa, que se lleva el polvo de la tierra: así haces perder al hombre la esperanza.
20 Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
Para siempre serás más fuerte que él, y él irá: demudarás su rostro, y le enviarás.
21 Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
Sus hijos serán honrados, y él no lo sabrá; o serán afligidos, y no dará cata en ello.
22 csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.
Mas mientras su carne estuviere sobre él, se dolerá; y su alma se entristecerá en él.

< Jób 14 >