Jób 14

1 az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.

Človek, ki je rojen iz ženske, je malo-dneven in poln težav,

2 Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.

poganja kakor cvet in je odtrgan, odleti tudi kakor senca in ne nadaljuje.

3 Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!

Mar odpiraš svoje oči nad takšnim in me s seboj vodiš na sodbo?

4 Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!

Kdo lahko privede čisto stvar iz nečiste? Niti en.

5 Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:

Ker so njegovi dnevi določeni, je število njegovih mesecev s teboj; ti si določil njegove meje, ki jih ne more prestopiti.

6 tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.

Obrni se od njega, da lahko počiva, dokler svojega dneva ne bo dovršil kakor najemnik.

7 Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.

Kajti upanje je za drevo, če je posekano, da bo ponovno pognalo in da njegove nežne veje ne bodo odnehale.

8 Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:

Čeprav se njegova korenina v zemlji postara in njegov štor umre v zemlji,

9 víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.

vendar preko vonja vode vzbrsti in požene veje kakor rastlina.

10 De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?

Toda človek umre in obleži. Da, človek izroči duha in kje je?

11 Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:

Kakor vode izhlapevajo iz morja in se poplava izsušuje in posuši,

12 az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.

tako se človek uleže in ne vstane. Dokler ne bo več neba, se ne bodo prebudili niti ne bodo dvignjeni iz svojega spanja.

13 Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)

Oh, da bi me hotel skriti v grob, da bi me varoval na skrivnem, dokler tvoj bes ne mine, da bi mi določil določeni čas in me spomnil! (Sheol h7585)

14 Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.

Če človek umre, mar bo ponovno živel? Vse dni svojega določenega časa bom čakal, dokler ne pride moja sprememba.

15 Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.

Klical boš in jaz ti bom odgovoril; imel boš željo po delu svojih rok.

16 Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!

Kajti sedaj šteješ moje korake. Mar ne paziš nad mojim grehom?

17 Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.

Moj prestopek je zapečaten v mošnji in ti zašiješ mojo krivičnost.

18 Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;

Zagotovo padajoča gora pride v nič in skala je odstranjena iz svojega kraja.

19 köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.

Vode brusijo kamne. Ti izpiraš stvari, ki rastejo ven iz zemeljskega prahu in ti uničuješ upanje človeka.

20 Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.

Na veke prevladuješ zoper njega in on premine. Spreminjaš njegovo obličje in ga pošiljaš proč.

21 Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;

Njegovi sinovi so prišli v čast in on tega ne ve. Ponižani so, toda tega ne zaznava o njih.

22 csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.

Toda njegovo meso na njem bo imelo bolečino in njegova duša znotraj njega bo žalovala.«