Jób 14
1 az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
“Munhu akazvarwa nomukadzi ane mazuva mashoma azere nokutambudzika.
2 Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
Anobuda seruva agosvava; anotiza somumvuri, haagari.
3 Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
Ko, munotarisisa munhu akadai here? Ko, muchamuuyisa kuzotongwa pamberi penyu here?
4 Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
Ndianiko angabudisa chinhu chakachena kubva pane chine tsvina? Hakuna!
5 Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
Mazuva omunhu akatarwa; makatema kuwanda kwemwedzi yake, mukamutarira miganhu yaasingagoni kudarika.
6 tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
Naizvozvo regai kumutarisa uye mumusiye ari oga, kusvikira apedza nguva yake somunhu anoshanda.
7 Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
“Asi kumuti kune tariro: Kana ukatemwa, unobukirazve, uye mabukira awo matsva haasvavi.
8 Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
Midzi yawo ingava yakwegura hayo muvhu uye hunde yawo ichifa muvhu,
9 víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
asi uchabukira pakunhuhwira kwemvura ugomera somuti uchangotanga kumera.
10 De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
Asi munhu anofa agoradzikwa pasi; anofema kokupedzisira uye haazovapozve.
11 Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
Sokupera kunoita mvura mugungwa, kana kupwa nokuoma kworwizi,
12 az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
saizvozvo munhu anovata pasi asingazomuki; kusvikira matenga asisiko, vanhu havazomukizve kana kumutswa pakuvata kwavo.
13 Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)
“Haiwa, dai mandiviga henyu muguva chete, uye mandiviga kusvikira kutsamwa kwenyu kwapfuura! Dai chete manditarira nguva, uye ipapo mugondirangarira! (Sheol h7585)
14 Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
Kana munhu akafa, angazoraramazve here? Mazuva ose okushanda kwangu kwakaoma, ndicharindira kusvikira kuvandudzwa kwangu kwasvika.
15 Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
Muchadana uye ini ndichakupindurai; muchashuva chisikwa chamakaita namaoko enyu.
16 Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
Zvirokwazvo muchaverenga nhambwe dzangu ipapo, asi musingarondi chivi changu.
17 Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
Kudarika kwangu kuchasungirwa musaga; muchafukidzira chivi changu.
18 Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
“Asi sokupfupfunyuka kunoita gomo rigoondomoka, uye sokubviswa kwedombo panzvimbo yaro,
19 köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
semvura inochera mabwe, uye sokuyerera kwemvura zhinji inokukura ivhu, saizvozvo munoparadza tariro yomunhu.
20 Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
Munomukunda kamwe chete zvachose, uye akasazovapo; munoshandura chiso chake mobva mamudzinga.
21 Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
Kana vanakomana vake vachikudzwa, iye haazvizivi; kana vakadzikisirwa pasi, iye haazvioni.
22 csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.
Anongonzwa kurwadza kwomuviri wake chete, agozvichema iye pachake bedzi.”
