Jób 14
1 az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
L'uomo nato di donna [È] di breve età, e pieno di travagli.
2 Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
Egli esce fuori come un fiore, e poi è reciso; E fugge come l'ombra, e non istà fermo.
3 Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
E pur tu apri gli occhi tuoi sopra un tale, E mi fai venire a giudicio teco!
4 Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
Chi può trarre una cosa monda da una immonda? Niuno.
5 Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
Poichè i suoi giorni [son] determinati, [E che] il numero de' suoi mesi [è] appo te, [E che] tu [gli] hai posti i suoi termini, I quali egli non può trapassare,
6 tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
Rivolgiti d'addosso a lui, sì ch'egli abbia alcuna posa, Infino a tanto che di buona voglia egli fornisca la sua giornata, come un mercenario.
7 Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
Perciocchè quantunque un albero sia tagliato, Pur vi è speranza per lui, ch'egli si rinnoverà ancora, E che i suoi rampolli non mancheranno.
8 Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
Benchè la sua radice sia invecchiata nella terra, E il suo tronco sia morto nella polvere;
9 víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
Pur nondimeno, tosto ch'egli sentirà l'acqua, rigermoglierà, E produrrà rami come una pianta [novella].
10 De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
Ma l'uomo muore, e si fiacca; E [quando] l'uomo è trapassato, ov'[è] egli?
11 Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
Le acque se ne vanno via dal mare, E i fiumi si seccano, e si asciugano;
12 az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
Così, [quando] l'uomo giace in terra, egli non risorge; Finchè non [vi sieno più] cieli, [i morti] non si risveglieranno, E non si desteranno dal sonno loro.
13 Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)
Oh! nascondessimi tu pur sottera, [Ed] occultassimi, finchè l'ira tua fosse racquetata; [E] ponessimi alcun termine, [dopo il quale] tu ti ricordassi di me! (Sheol h7585)
14 Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
Se l'uomo muore, può egli tornare in vita? Aspetterò io tutti i giorni del tempo determinato della mia vita, Finchè mi venga mutamento [di condizione?]
15 Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
E che tu [mi] chiami, e che io ti risponda, [E] che tu desideri l'opera delle tue mani?
16 Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
Perciocchè ora tu conti i miei passi, [E] non riserbi [nulla a punir] del mio peccato.
17 Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
I miei misfatti son suggellati in un sacchetto, Tu l'hai cucito sopra le mie iniquità.
18 Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
Ma certo, [come] un monte cadendo scoscende, Ed una rupe è divelta dal suo luogo;
19 köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
E le acque rodono le pietre, [E] i lor diluvi inondano la polvere dalla terra; Così tu fai perir la speranza dell'uomo.
20 Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
Tu lo sopraffai in eterno, ed egli se ne va; Tu gli fai mutar faccia, e lo mandi via.
21 Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
[Se poi] i suoi figliuoli sono in onore, egli nol sa; [Se] altresì sono abbassati, egli non vi pon mente.
22 csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.
La sua carne si duole sol di lui, E l'anima sua fa cordoglio sol di lui.
