Jób 14
1 az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
L'homme né de femme est de courte vie, et rassasié d'agitations.
2 Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
Il sort comme une fleur, puis il est coupé, et il s'enfuit comme une ombre qui ne s'arrête point.
3 Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
Cependant tu as ouvert tes yeux sur lui, et tu me tires en cause devant toi.
4 Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
Qui est-ce qui tirera le pur de l'impur? personne.
5 Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
Les jours de l'homme sont déterminés, le nombre de ses mois est entre tes mains, tu lui as prescrit ses limites, et il ne passera point au delà.
6 tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
Retire-toi de lui, afin qu'il ait du relâche, jusqu'à ce que comme un mercenaire il ait achevé sa journée.
7 Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
Car si un arbre est coupé, il y a de l'espérance, et il poussera encore, et ne manquera pas de rejetons;
8 Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
Quoique sa racine soit envieillie dans la terre, et que son tronc soit mort dans la poussière;
9 víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
Dès qu'il sentira l'eau il regermera, et produira des branches, comme un arbre nouvellement planté.
10 De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
Mais l'homme meurt, et perd toute sa force; il expire; et puis où est-il?
11 Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
[Comme] les eaux s'écoulent de la mer, et une rivière s'assèche, et tarit;
12 az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
Ainsi l'homme est couché par terre, et ne se relève point; jusqu'à ce qu'il n'y ait plus de cieux ils ne se réveilleront point, et ne seront point réveillés de leur sommeil.
13 Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)
Ô que tu me cachasses dans une fosse sous la terre, que tu m'y misses à couvert jusqu'à ce que ta colère fût passée, [et] que tu me donnasses un terme; après lequel tu te souvinsses de moi! (Sheol h7585)
14 Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
Si l'homme meurt, revivra-t-il? J'attendrai [donc] tous les jours de mon combat, jusqu'à ce qu'il m'arrive du changement.
15 Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
Appelle-moi, et je te répondrai; ne dédaigne point l'ouvrage de tes mains.
16 Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
Or maintenant tu comptes mes pas, et tu n'exceptes rien de mon péché.
17 Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
Mes péchés sont cachetés comme dans une valise, et tu as cousu ensemble mes iniquités.
18 Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
Car [comme] une montagne en tombant s'éboule, et [comme] un rocher est transporté de sa place;
19 köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
Et [comme] les eaux minent les pierres, et entraînent par leur débordement la poussière de la terre, avec tout ce qu'elle a produit, tu fais ainsi périr l'attente de l'homme [mortel].
20 Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
Tu te montres toujours plus fort que lui, et il s'en va; [et] lui ayant fait changer de visage, tu l'envoies au loin.
21 Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
Ses enfants seront avancés, et il n'en saura rien; ou ils seront abaissés, et il ne s'en souciera point.
22 csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.
Seulement sa chair, [pendant qu'elle est] sur lui, a de la douleur, et son âme s'afflige [tandis qu'elle est] en lui.
