Jób 14
1 az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
L’homme né de la femme vit peu de jours, et il est rassasié de misères.
2 Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
Comme la fleur, il naît, et on le coupe; il fuit comme l’ombre, sans s’arrêter.
3 Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
Et c’est sur lui que tu as l’œil ouvert, lui que tu amènes en justice avec toi!
4 Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
Qui peut tirer le pur de l’impur? Personne.
5 Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
Si les jours de l’homme sont comptés, si tu as fixé le nombre de ses mois, si tu as posé un terme qu’il ne doit pas franchir,
6 tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
détourne de lui tes yeux pour qu’il se repose, jusqu’à ce qu’il goûte, comme le mercenaire, la fin de sa journée.
7 Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
Un arbre a de l’espérance: coupé, il peut verdir encore, il ne cesse pas d’avoir des rejetons.
8 Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
Que sa racine ait vieilli dans la terre, que son tronc soit mort dans la poussière,
9 víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
dès qu’il sent l’eau, il reverdit, il pousse des branches comme un jeune plant.
10 De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
Mais l’homme meurt, et il reste étendu; quand il a expiré, où est-il?
11 Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
Les eaux du lac disparaissent, le fleuve tarit et se dessèche:
12 az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
ainsi l’homme se couche et ne se relève plus, il ne se réveillera pas tant que subsistera le ciel, on ne le fera pas sortir de son sommeil.
13 Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)
Oh! Si tu voulais me cacher dans le séjour des morts, m’y tenir à couvert jusqu’à ce que ta colère ait passé, me fixer un terme où tu te souviendrais de moi! (Sheol h7585)
14 Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
Si l’homme une fois mort pouvait revivre! Tout le temps de mon service j’attendrais qu’on vînt me relever.
15 Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
Tu m’ appellerais alors, et moi je te répondrais; tu languirais après l’ouvrage de tes mains.
16 Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
Mais hélas! Maintenant, tu comptes mes pas, tu as l’œil ouvert sur mes péchés;
17 Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
mes transgressions sont scellées dans une bourse, et tu mets un enduit sur mes iniquités.
18 Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
La montagne s’écroule et s’efface; le rocher est transporté hors de sa place;
19 köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
les eaux creusent la pierre, leurs flots débordés entraînent la poussière du sol: ainsi tu anéantis l’espérance de l’homme.
20 Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
Tu l’abats sans retour, et il s’en va; tu flétris son visage, et tu le congédies.
21 Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
Que ses enfants soient honorés, il n’en sait rien; qu’ils soient dans l’abaissement, il l’ignore.
22 csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.
Sa chair ne sent que ses propres souffrances, son âme ne gémit que sur elle-même.
