Jób 14
1 az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
“Man, who is born of a woman, is of few days, and full of trouble.
2 Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
He grows up like a flower, and is cut down. He also flees like a shadow, and doesn’t continue.
3 Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
Do you open your eyes on such a one, and bring me into judgment with you?
4 Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
Who can bring a clean thing out of an unclean? Not one.
5 Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
Seeing his days are determined, the number of his months is with you, and you have appointed his bounds that he can’t pass.
6 tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
Look away from him, that he may rest, until he accomplishes, as a hireling, his day.
7 Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
“For there is hope for a tree if it is cut down, that it will sprout again, that the tender branch of it will not cease.
8 Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
Though its root grows old in the earth, and its stock dies in the ground,
9 víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
yet through the scent of water it will bud, and sprout boughs like a plant.
10 De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
But man dies, and is laid low. Yes, man gives up the spirit, and where is he?
11 Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
As the waters fail from the sea, and the river wastes and dries up,
12 az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
so man lies down and doesn’t rise. Until the heavens are no more, they will not awake, nor be roused out of their sleep.
13 Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)
“Oh that you would hide me in Sheol, that you would keep me secret until your wrath is past, that you would appoint me a set time and remember me! (Sheol h7585)
14 Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
If a man dies, will he live again? I would wait all the days of my warfare, until my release should come.
15 Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
You would call, and I would answer you. You would have a desire for the work of your hands.
16 Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
But now you count my steps. Don’t you watch over my sin?
17 Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
My disobedience is sealed up in a bag. You fasten up my iniquity.
18 Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
“But the mountain falling comes to nothing. The rock is removed out of its place.
19 köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
The waters wear the stones. The torrents of it wash away the dust of the earth. So you destroy the hope of man.
20 Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
You forever prevail against him, and he departs. You change his face, and send him away.
21 Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
His sons come to honor, and he doesn’t know it. They are brought low, but he doesn’t perceive it of them.
22 csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.
But his flesh on him has pain, and his soul within him mourns.”
