Jób 14
1 az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
Man that is born of a woman is of few days, and full of trouble.
2 Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
He cometh forth like a flower, and is cut down: he fleeth also as a shadow, and continueth not.
3 Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
And dost thou open thy eyes upon such one, and bring me into judgment with thee?
4 Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
Who can bring a clean thing out of an unclean? not one.
5 Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
Seeing his days are determined, the number of his months is with thee, thou hast appointed his bounds that he cannot pass;
6 tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
Turn from him, that he may rest, till he shall accomplish, as an hireling, his day.
7 Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
For there is hope of a tree, if it is cut down, that it will sprout again, and that its tender branch will not cease.
8 Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
Though its root shall become old in the earth, and its stock die in the ground;
9 víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
Yet through the scent of water it will bud, and bring forth boughs like a plant.
10 De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
But man dieth, and wasteth away: yea, man giveth up the ghost, and where is he?
11 Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
As the waters fail from the sea, and the flood decayeth and drieth up:
12 az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
So man lieth down, and riseth not: till the heavens shall be no more, they shall not awake, nor be raised out of their sleep.
13 Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)
O that thou wouldest hide me in the grave, that thou wouldest conceal me, until thy wrath is past, that thou wouldest appoint me a set time, and remember me! (Sheol h7585)
14 Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
If a man dieth, shall he live again? all the days of my appointed time will I wait, till my change shall come.
15 Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
Thou shalt call, and I will answer thee: thou wilt have a desire to the work of thy hands.
16 Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
For now thou numberest my steps: dost thou not watch over my sin?
17 Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
My transgression is sealed up in a bag, and thou sewest up my iniquity.
18 Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
And surely the mountain falling cometh to nought, and the rock is removed out of its place.
19 köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
The waters wear the stones: thou washest away the things which grow out of the dust of the earth; and thou destroyest the hope of man.
20 Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
Thou prevailest for ever against him, and he passeth: thou changest his countenance, and sendest him away.
21 Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
His sons come to honour, and he knoweth it not; and they are brought low, but he perceiveth it not of them.
22 csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.
But his flesh upon him shall have pain, and his soul within him shall mourn.
