Jób 14
1 az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
“We humans are very frail. We live only a short time, and we experience a lot of trouble.
2 Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
We disappear quickly, like flowers that grow from the ground quickly and then wither and die [SIM]. We are like shadows that disappear [when the sun stops shining].
3 Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
[Yahweh, ] why do you keep watching me [to see if I am doing something that is wrong] [RHQ]? Are you wanting to take me to court to judge me?
4 Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
People are sinners from the time when they are born; who can cause them to be sinless? No one [RHQ]!
5 Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
You have decided how long our lives will be. You have decided how many months we will live, and we cannot live more months than the (limit/number of months) that you have decided.
6 tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
So please stop examining us, and allow us to be alone, until/while we finish our time [here on earth], like a man finishes his work [at the end of the day].
7 Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
If someone cuts a tree down, we hope that it will sprout again and grow new branches.
8 Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
Its roots in the ground may be very old, and its stump may decay,
9 víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
but if some water falls on it, it may bud/sprout and send up shoots like a young plant.
10 De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
But when we people lose all our strength and die, we stop breathing and then we are gone [forever].
11 Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
Just like water evaporates from the ocean, or like a riverbed dries up,
12 az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
people [lie down and die and] do not get up again. Until the heavens disappear, people who die [EUP] do not wake up, and no one can wake them up.
13 Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)
[“Yahweh, ] I wish that you would put me safely in the place of the dead and forget about me until you are no longer angry with me. I wish that you would decide how much time I would spend there, and then remember [that] I [am there]. (Sheol h7585)
14 Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
When we humans die, we will certainly not live again [RHQ]. If [I knew that] we would live again, I would wait patiently, and I would wait for you to release me [from my sufferings].
15 Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
You would call me, and I would answer. You would be eager to see me, one of the creatures that you had made.
16 Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
You would take care of [MET] me, instead of watching me to see if I would sin.
17 Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
[It is as though the record of] my sins would be sealed in a small bag, and you would cover them up.
18 Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
“But, just like mountains crumble and rocks fall down from a cliff,
19 köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
and just like water slowly wears away the stones, and just like floods wash away soil, [you eventually destroy us]; you do not allow us to continue to (hope/confidently expect) [that we will keep on living].
20 Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
You always defeat us, and then we die [EUP]. You cause our faces to look ugly after we die, and you send us away.
21 Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
[When we die] we do not know if our sons will grow up and [do things that will cause them to] be honored. And if they become disgraced, we do not see that, [either].
22 csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.
We will feel our own pains; we will not feel anything else; we will be sorry for ourselves, not for anyone else.”
