Jób 14
1 az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
“Man, born of woman! Of few days, and full of trouble!
2 Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
As a flower he has gone forth, and is cut off, And he flees as a shadow and does not stand.
3 Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
Also—on this You have opened Your eyes, and bring me into judgment with You.
4 Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
Who gives a clean thing out of an unclean? Not one.
5 Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
If his days are determined, The number of his months [are] with You, You have made his limit, And he does not pass over;
6 tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
Look away from off him that he may cease, Until he enjoy as a hired worker his day.
7 Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
For there is hope for a tree, if it is cut down, That it changes again, That its tender branch does not cease.
8 Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
If its root becomes old in the earth, And its stem dies in the dust,
9 víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
From the fragrance of water it flourishes, And has made a crop as a plant.
10 De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
And a man dies, and becomes weak, And man expires, and where [is] he?
11 Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
Waters have gone away from a sea, And a river becomes waste and dry.
12 az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
And man has lain down, and does not rise, Until the wearing out of the heavens they do not awaken, Nor are roused from their sleep.
13 Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)
O that You would conceal me in Sheol, Hide me until the turning of Your anger, Set a limit for me, and remember me. (Sheol h7585)
14 Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
If a man dies—does he revive? All [the] days of my warfare I wait, until my change comes.
15 Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
You call, and I answer You; To the work of Your hands You have desire.
16 Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
But now, You number my steps, You do not watch over my sin.
17 Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
My transgression [is] sealed up in a bag, and You sew up my iniquity.
18 Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
And yet, a falling mountain wastes away, and a rock is removed from its place.
19 köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
Waters have worn away stones, Their outpourings wash away the dust of earth, And You have destroyed the hope of man.
20 Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
You prevail [over] him forever, and he goes, He is changing his countenance, And You send him away.
21 Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
His sons are honored, and he does not know; And they are little, and he does not attend to them.
22 csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.
Only—his flesh is pained for him, And his soul mourns for him.”
