Jób 14
1 az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
Man, who is born of a woman, is of few days, and full of trouble.
2 Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
He comes forth like a flower, and is cut down. He too flees as a shadow, and does not continue.
3 Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
And do thou open thine eyes upon such a one, and bring me into judgment with thee?
4 Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
Who can bring a clean thing out of an unclean? Not one.
5 Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
Seeing his days are determined, the number of his months is with thee, and thou have appointed his bounds that he cannot pass,
6 tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
look away from him, that he may rest, till he shall accomplish, as a hireling, his day.
7 Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
For there is hope of a tree, if it is cut down, that it will sprout again, and that the tender branch of it will not cease.
8 Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
Though the root of it grows old in the earth, and the trunk of it dies in the ground,
9 víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
yet through the scent of water it will bud, and put forth boughs like a plant.
10 De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
But man dies, and is laid low. Yea, man gives up the spirit, and where is he?
11 Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
As the waters fail from the sea, and the river wastes away and dries up,
12 az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
so man lies down and does not rise. Till the heavens be no more, they shall not awake, nor be roused out of their sleep.
13 Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)
O that thou would hide me in Sheol, that thou would keep me secret, until thy wrath be past, that thou would appoint for me a set time, and remember me! (Sheol h7585)
14 Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
If a man dies, shall he live again? All the days of my warfare I would wait till my release should come.
15 Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
Thou would call, and I would answer thee. Thou would have a desire to the work of thy hands.
16 Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
But now thou number my steps. Do thou not watch over my sin?
17 Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
My transgression is sealed up in a bag, and thou fasten up my iniquity.
18 Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
But the falling mountain comes to nothing, and the rock is removed out of its place.
19 köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
The waters wear the stones. The overflowings of it wash away the dust of the earth. So thou destroy the hope of man.
20 Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
Thou prevail forever against him, and he passes. Thou change his countenance, and send him away.
21 Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
His sons come to honor, and he does not know it, and they are brought low, but he does not perceive it of them.
22 csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.
But his flesh upon him has pain, and his soul within him mourns.
