< Jób 14 >
1 az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
人为妇人所生, 日子短少,多有患难;
2 Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
出来如花,又被割下, 飞去如影,不能存留。
3 Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
这样的人你岂睁眼看他吗? 又叫我来受审吗?
4 Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
谁能使洁净之物出于污秽之中呢? 无论谁也不能!
5 Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
人的日子既然限定, 他的月数在你那里, 你也派定他的界限,使他不能越过,
6 tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
便求你转眼不看他,使他得歇息, 直等他像雇工人完毕他的日子。
7 Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
树若被砍下, 还可指望发芽, 嫩枝生长不息;
8 Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
其根虽然衰老在地里, 干也死在土中,
9 víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
及至得了水气,还要发芽, 又长枝条,像新栽的树一样。
10 De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
但人死亡而消灭; 他气绝,竟在何处呢?
11 Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
海中的水绝尽, 江河消散干涸。
12 az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
人也是如此,躺下不再起来, 等到天没有了,仍不得复醒, 也不得从睡中唤醒。
13 Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol )
惟愿你把我藏在阴间, 存于隐密处,等你的忿怒过去; 愿你为我定了日期,记念我。 (Sheol )
14 Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
人若死了岂能再活呢? 我只要在我一切争战的日子, 等我被释放的时候来到。
15 Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
你呼叫,我便回答; 你手所做的,你必羡慕。
16 Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
但如今你数点我的脚步, 岂不窥察我的罪过吗?
17 Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
我的过犯被你封在囊中, 也缝严了我的罪孽。
18 Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
山崩变为无有; 磐石挪开原处。
19 köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
水流消磨石头, 所流溢的洗去地上的尘土; 你也照样灭绝人的指望。
20 Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
你攻击人常常得胜,使他去世; 你改变他的容貌,叫他往而不回。
21 Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
他儿子得尊荣,他也不知道, 降为卑,他也不觉得。
22 csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.
但知身上疼痛, 心中悲哀。