Jób 14
1 az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
婦女所生的人，壽命不長，且飽嘗煩惱。
2 Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
他生出像花，瞬息凋謝；急馳如影，不得停留。
3 Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
這樣的人，豈配你睜眼注視一下﹖或傳他到你面前聽審﹖
4 Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
誰能使潔淨出於不潔﹖沒有一人!
5 Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
他的時日既已注定，他的歲數既由你掌管，他決不能越過你定下的期限：
6 tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
請你別看他，讓他安息，好像傭工度過自己的日期。
7 Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
若是一棵樹被砍伐了，仍有希望生出新芽，嫩枝叢出不窮。
8 Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
它的根雖老於地下，枝幹縱枯死地上，
9 víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
但一有水氣，立即生芽，好似幼苗發出枝葉。
10 De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
但是人一死，立即僵臥；人一斷氣，他究竟在何處﹖
11 Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
海水能乾涸，江河能枯竭；
12 az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
同樣，人一僵臥，即不能起立，直到天不存在，仍不能醒起，仍不能由永眠中起來。
13 Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)
唯願你將我藏於陰府，將我隱藏，直到挽回你的憤怒；願你給我定一期限，好記念我。 (Sheol h7585)
14 Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
人若死了，豈能再生﹖我在整個從軍之日，要堅持到底，直到換班的時期到來。
15 Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
你若呼喚我，我必回答你：你對你手所造的，必有一種懷念。
16 Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
你現今既數了我的腳步，不必再監察我的罪過。
17 Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
請把我的罪過封閉在囊中，滌淨我的一切過犯。
18 Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
但是，山能崩裂離析，盤石能由原處挪移，
19 köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
流水能穿過石頭，驟雨能沖出泥沙：你也照樣消滅了人的希望。
20 Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
你時常攻擊他，使他消逝；改變他的容貌，遣他離去。
21 Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
此後，他的兒子受尊榮與否，他也不知；他們受輕賤與否，他也不覺。
22 csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.
他只覺自己肉身的痛苦，他的心靈只為自己悲哀。
