Jób 14
1 az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
“Huta kah a sak hlang he, a khohnin toi tih khoponah khaw hah.
2 Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
Rhaipai bangla phuelh tih a oh uh. Khokhawn bangla yong tih pai voel pawh.
3 Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
Te soah ngawn tah na mik tueng tih kai he na taengkah laitloeknah dongla nan khuen.
4 Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
Rhalawt lamloh a cuem la aka khueh te unim? Pakhat pataeng om pawh.
5 Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
A khohnin neh a hla taenah khaw, namah taengah hangdang. A oltlueh te a oltlueh bangla na saii tih poe thai pawh.
6 tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
Anih lamloh vawl mangthung lamtah, amah hnin at kutloh bangla a ngaingaih hil toeng saeh.
7 Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
Thing ham tah a vung akhaw ngaiuepnah om pueng. Te dongah koep mikhing vetih a dawn khaw ngoeng mahpawh.
8 Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
Diklai khuiah a yung patong mai tih, laipi khuiah a ngo duek cakhaw,
9 víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
tui bo ah duei vetih thinghloe bangla a pae cawn ni.
10 De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
Tedae hlang tah duek tih rhaa uh coeng. Hlang he a pal phoeiah tah melam a om?
11 Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
Tuitunli lamkah tui khaw khawk dae, tuiva loh a khah vaengah tah kak.
12 az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
Hlang khaw yalh tih thoo voel pawh. Vaan a om pawt due khaw haenghang pawh. Amih te ih kung lamloh haenghang uh mahpawh.
13 Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)
Unim saelkhui ah a paek lah ve? Kai he nan khoem lah vetih na thintoek a mael duela kai nan thuh lah mako. Kai hamla oltlueh na khueh vetih kai nan poek mako. (Sheol h7585)
14 Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
Hlang he duek koinih hing venim? Kamah kah caempuei hnin boeih he, ka thovaelnah a pawk hil ka lamtawn bitni.
15 Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
Nan khue vaengah kai loh nang te kan doo bitni. Na kut dongkah bibi dongah na moo bitni.
16 Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
Ka khokan he na tae pawn vetih ka tholhnah khaw na dawn mahpawh.
17 Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
Ka boekoek hnocun khuiah catui a hnah thil tih, kai kah thaesainah na dah thil bitni.
18 Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
Tedae tlang khaw cungku tih moelh. Lungpang pataeng a hmuen lamloh thoeih.
19 köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
Lungto khaw tui loh a hoh tih a kongnawt loh diklai laipi a yo. Te dongah hlanghing kah ngaiuepnah na pal sak.
20 Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
Anih te a yoeyah la na khulae tih a hmai a tal la a van daengah anih te na tueih.
21 Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
A ca rhoek a thangpom uh dae a ming moenih. Muei uh cakhaw amih a yakming moenih.
22 csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.
Tedae a pumsa tah a taengah thak a khoeih tih, a hinglu khaw amah hamla nguekcoi,” a ti.
