Jób 13
1 Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
Ja, alltsammans har mitt öga sett, mitt öra har hört det och nogsamt givit akt.
2 Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
Vad I veten, det vet också jag; icke står jag tillbaka för eder.
3 Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
Men till den Allsmäktige vill jag nu tala, det lyster mig att gå till rätta med Gud.
4 Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
Dock, I ären män som spinna ihop lögn, allasammans hopsätten I fåfängligt tal.
5 Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
Om I ändå villen alldeles tiga! Det kunde tillräknas eder som vishet.
6 Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
Hören nu likväl mitt klagomål, och akten på mina läppars gensagor.
7 Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
Viljen I försvara Gud med orättfärdigt tal och honom till förmån bruka oärligt tal?
8 Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
Skolen I visa eder partiska för honom eller göra eder till sakförare för Gud?
9 Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
Icke kan sådant ändas väl, när han håller räfst med eder? Eller kunnen I gäckas med honom, såsom man kan gäckas med en människa?
10 Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
Nej, förvisso skall han straffa eder, om I visen en hemlig partiskhet.
11 Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
Sannerligen, hans majestät skall då förskräcka eder, och fruktan för honom skall falla över eder.
12 Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
Edra tänkespråk skola då bliva visdomsord av aska, edra försvarsverk varda såsom vallar av ler.
13 Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
Tigen nu för min, så skall jag tala, gånge så över mig vad det vara må.
14 Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
Ja, huru det än går, vill jag fatta mitt kött mellan tänderna och taga min själ i min hand.
15 Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
Må han dräpa mig, jag hoppas intet annat; min vandel vill jag ändå hålla fram inför honom.
16 Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
Redan detta skall lända mig till frälsning, ty ingen gudlös dristar komma inför honom.
17 Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
Hören, hören då mina ord, och låten min förklaring tränga in i edra öron.
18 Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
Se, här lägger jag saken fram; jag vet att jag skall befinnas hava rätt.
19 Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
Eller gives det någon som kan vederlägga mig? Ja, då vill jag tiga -- och dö.
20 Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
Allenast två ting må du ej göra mot mig, så behöver jag ej dölja mig inför ditt ansikte:
21 Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
din hand må du ej låta komma mig när, och fruktan för dig må icke förskräcka mig.
22 aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
Sedan må du åklaga, och jag vill svara, eller ock skall jag tala, och du må gendriva mig.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
Huru är det alltså med mina missgärningar och synder? Låt mig få veta min överträdelse och synd.
24 Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
Varför döljer du ditt ansikte och aktar mig såsom din fiende?
25 Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
Vill du skrämma ett löv som drives av vinden, vill du förfölja ett borttorkat strå?
26 Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
Du skriver ju bedrövelser på min lott och giver mig till arvedel min ungdoms missgärningar;
27 és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
du sätter mina fötter i stocken, du vaktar på alla vägar, för mina fotsulor märker du ut stegen.
28 És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett:
Och detta mot en som täres bort lik murket trä, en som liknar en klädnad sönderfrätt av mal!
