< Jób 13 >
1 Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
“He aquí que mi ojo ha visto todo esto. Mi oído lo ha escuchado y comprendido.
2 Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
Lo que tú sabes, yo también lo sé. No soy inferior a ti.
3 Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
“Seguramente hablaré con el Todopoderoso. Deseo razonar con Dios.
4 Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
Pero ustedes son forjadores de mentiras. Todos ustedes son médicos sin valor.
5 Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
¡Oh, que te calles por completo! Entonces serías sabio.
6 Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
Escucha ahora mi razonamiento. Escucha las súplicas de mis labios.
7 Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
¿Hablarás injustamente por Dios, y hablar con engaño por él?
8 Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
¿Mostrarás parcialidad hacia él? ¿Contenderás por Dios?
9 Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
¿Es bueno que te busque? O como se engaña a un hombre, ¿lo engañarás tú?
10 Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
Seguramente te reprenderá si secretamente muestra parcialidad.
11 Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
Su majestad no te hará temer y que su temor caiga sobre ti?
12 Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
Tus dichos memorables son proverbios de ceniza. Sus defensas son defensas de arcilla.
13 Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
“¡Cállate! Dejadme en paz, para que pueda hablar. Que venga sobre mí lo que quiera.
14 Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
¿Por qué debo tomar mi carne entre los dientes, ¿y poner mi vida en mi mano?
15 Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
He aquí que él me matará. No tengo ninguna esperanza. Sin embargo, mantendré mis caminos ante él.
16 Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
Esta también será mi salvación, que un hombre sin Dios no se presentará ante él.
17 Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
Escucha atentamente mi discurso. Que mi declaración esté en tus oídos.
18 Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
Mira ahora, he puesto mi causa en orden. Sé que soy justo.
19 Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
¿Quién es el que va a contender conmigo? Porque entonces callaría y dejaría el espíritu.
20 Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
“Sólo no me hagas dos cosas, entonces no me esconderé de tu rostro:
21 Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
retira tu mano lejos de mí, y no dejes que tu terror me haga temer.
22 aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
Entonces llama, y yo responderé, o déjame hablar, y tú me respondes.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
¿Cuántas son mis iniquidades y pecados? Hazme conocer mi desobediencia y mi pecado.
24 Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
¿Por qué ocultas tu rostro? ¿y me consideras tu enemigo?
25 Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
¿Acosarías a una hoja manejada? ¿Perseguirás el rastrojo seco?
26 Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
Porque escribes cosas amargas contra mí, y hazme heredar las iniquidades de mi juventud.
27 és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
También pusiste mis pies en el cepo, y marca todos mis caminos. Me has atado a las plantas de los pies,
28 És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett:
aunque me estoy descomponiendo como una cosa podrida, como una prenda apolillada.