Jób 13
1 Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
Ecce omnia hæc vidit oculus meus, et audivit auris mea, et intellexi singula.
2 Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
Secundum scientiam vestram et ego novi: nec inferior vestri sum.
3 Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
Sed tamen ad Omnipotentem loquar, et disputare cum Deo cupio:
4 Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
Prius vos ostendens fabricatores mendacii, et cultores perversorum dogmatum.
5 Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
Atque utinam taceretis, ut putaremini esse sapientes.
6 Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
Audite ergo correptionem meam, et iudicium labiorum meorum attendite.
7 Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
Numquid Deus indiget vestro mendacio, ut pro illo loquamini dolos?
8 Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
Numquid faciem eius accipitis, et pro Deo iudicare nitimini?
9 Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
Aut placebit ei quem celare nihil potest? aut decipietur ut homo, vestris fraudulentiis?
10 Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
Ipse vos arguet, quoniam in abscondito faciem eius accipitis.
11 Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
Statim ut se commoverit, turbabit vos, et terror eius irruet super vos.
12 Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
Memoria vestra comparabitur cineri, et redigentur in lutum cervices vestræ.
13 Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
Tacete paulisper ut loquar quodcumque mihi mens suggesserit.
14 Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
Quare lacero carnes meas dentibus meis, et animam meam porto in manibus meis?
15 Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
Etiam si occiderit me, in ipso sperabo: verumtamen vias meas in conspectu eius arguam.
16 Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
Et ipse erit salvator meus: non enim veniet in conspectu eius omnis hypocrita.
17 Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
Audite sermonem meum, et ænigmata percipite auribus vestris.
18 Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
Si fuero iudicatus, scio quod iustus inveniar.
19 Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
Quis est qui iudicetur mecum? veniat: quare tacens consumor?
20 Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
Duo tantum ne facias mihi, et tunc a facie tua non abscondar:
21 Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
Manum tuam longe fac a me, et formido tua non me terreat.
22 aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
Voca me, et ego respondebo tibi: aut certe loquar, et tu responde mihi.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
Quantas habeo iniquitates et peccata, scelera mea et delicta ostende mihi.
24 Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
Cur faciem tuam abscondis, et arbitraris me inimicum tuum?
25 Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
Contra folium, quod vento rapitur, ostendis potentiam tuam, et stipulam siccam persequeris:
26 Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
Scribis enim contra me amaritudines, et consumere me vis peccatis adolescentiæ meæ.
27 és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
Posuisti in nervo pedem meum, et observasti omnes semitas meas, et vestigia pedum meorum considerasti:
28 És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett:
Qui quasi putredo consumendus sum, et quasi vestimentum quod comeditur a tinea.
