Jób 13
1 Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
4 Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
8 Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
10 Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
12 Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16 Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21 Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett:
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
