Jób 13
1 Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
Lo! all [this], hath mine own eye seen, —Mine ear hath heard and understood it:
2 Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
Just as ye know, I too, know, I, fall not short, of you.
3 Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
But indeed, I, unto the Almighty, would speak, and, to direct my argument unto GOD, would I be well pleased.
4 Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
For, in truth, ye, do besmear with falsehood, Worthless physicians, all of you!
5 Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
Oh that ye would, altogether hold your peace, and it should serve you for wisdom!
6 Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
Hear, I pray you, the argument of my mouth, and, to the pleadings of my lips, give heed: —
7 Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
Is it, for God, ye would speak perversely? And, for him, would ye speak deceit:
8 Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
Even, for him, would ye be partial? Or, for GOD, would ye [so] plead?
9 Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
Would it be well, when he searched you out? Or, as one might jest with a mortal, would ye jest, with him?
10 Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
He will, severely rebuke, you, if ye are secretly partial.
11 Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
Shall not, his majesty, overwhelm you? and, the dread of him, fall upon you?
12 Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
Are not your memorable sayings, proverbs of ashes? Breastworks of clay, your breastworks?
13 Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
Quietly let me alone, that, I, may speak out, then let come on me, what may.
14 Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
In any case, I will take up my flesh in my teeth, and, my life, will I put in my hand:
15 Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
Lo! he may slay me, [yet], for him, will I wait, —Nevertheless, my ways—unto his face, will I show to be right:
16 Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
Even he, will be on my side—unto salvation, For, not before his face, shall any impious person come.
17 Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
Hear ye patiently my speech, and be my declaration in your ears.
18 Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
Lo! I pray you, I have set forth in order a plea, I know that, I, shall be found right.
19 Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
Who is it that shall contend with me? For, now, if I should hold my peace, why! I should breathe my last!
20 Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
Only, two things, do thou not with me, then, from thy face, will I not hide me: —
21 Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
Thy hand—from off me, take thou far away, and, thy terror, let it not startle me!
22 aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
Then call thou, and, I, will answer, Or I will speak, and reply thou unto me.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
How many are mine iniquities and sins? My transgression and my sin, let me know!
24 Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
Wherefore, thy face, shouldst thou hide? Or count me, as an enemy to thee?
25 Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
A driven leaf, wilt thou cause to tremble? Or, dry stubble, wilt thou pursue?
26 Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
For thou writest, against me, bitter things, and dost make me inherit the iniquities of my youth;
27 és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
And thou dost put—in the stocks—my feet, and observest all my paths, Against the roots of my feet, thou dost cut out a bound;
28 És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett:
And, a man himself, as a rotten thing, weareth out, as a garment which the moth hath eaten.
