Jób 13
1 Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
“Behold, my eye has seen all, My ear has heard, and it attends to it.
2 Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
According to your knowledge I have known—also I. I am not more fallen than you.
3 Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
Yet I speak for the Mighty One, And I delight to argue for God.
4 Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
And yet, you [are] forgers of falsehood, Physicians of nothing—all of you,
5 Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
O that you would keep perfectly silent, And it would be to you for wisdom.
6 Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
Please hear my argument, And attend to the pleadings of my lips,
7 Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
Do you speak perverseness for God? And do you speak deceit for Him?
8 Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
Do you accept His face, if you strive for God?
9 Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
Is [it] good that He searches you, If, as one mocks at a man, you mock at Him?
10 Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
He surely reproves you, if you accept faces in secret.
11 Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
Does His excellence not terrify you? And His dread fall on you?
12 Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
Your remembrances [are] allegories of ashes, For high places of clay [are] your heights.
13 Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
Keep silent from me, and I speak, And pass over me what will.
14 Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
Why do I take my flesh in my teeth? And my soul put in my hand?
15 Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
Behold, He slays me—I do not wait! Only, I argue my ways to His face.
16 Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
Also—He [is] to me for salvation, For the profane do not come before Him.
17 Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
Hear my word diligently, And my declaration with your ears.
18 Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
Now behold, I have set the cause in order, I have known that I am righteous.
19 Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
Who [is] he that strives with me? For now I keep silent and gasp.
20 Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
Only two things, O God, do with me, Then I am not hidden from Your face:
21 Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
Put Your hand far off from me, And do not let Your terror terrify me.
22 aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
And You call, and I answer, Or—I speak, and You answer me.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
How many iniquities and sins do I have? Let me know my transgression and my sin.
24 Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
Why do You hide Your face? And reckon me for an enemy to You?
25 Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
Do You terrify a leaf driven away? And do You pursue the dry stubble?
26 Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
For You write bitter things against me, And cause me to possess iniquities of my youth,
27 és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
And you put my feet in the stocks, And observe all my paths—You set a print on the roots of my feet,
28 És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett:
And he, as a rotten thing, wears away, A moth has consumed him as a garment.”
