Jób 13
1 Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
Lo, mine eye hath seen all this, mine ear hath heard and understood it.
2 Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
What ye know, the same do I know also: I am not inferior unto you.
3 Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
Surely I would speak to the Almighty, and I desire to reason with God.
4 Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
But ye are forgers of lies, ye are all physicians of no value.
5 Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
O that ye would altogether hold your peace! and it should be your wisdom.
6 Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
Hear now my reasoning, and hearken to the pleadings of my lips.
7 Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
Will ye speak wickedly for God? and talk deceitfully for him?
8 Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
Will ye accept his person? will ye contend for God?
9 Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
Is it good that he should search you out? or as one man mocketh another, do ye so mock him?
10 Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
He will surely reprove you, if ye do secretly accept persons.
11 Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
Shall not his excellency make you afraid? and his dread fall upon you?
12 Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
Your remembrances are like unto ashes, your bodies to bodies of clay.
13 Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
Hold your peace, let me alone, that I may speak, and let come on me what will.
14 Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
Wherefore do I take my flesh in my teeth, and put my life in mine hand?
15 Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
Though he slay me, yet will I trust in him: but I will maintain mine own ways before him.
16 Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
He also shall be my salvation: for an hypocrite shall not come before him.
17 Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
Hear diligently my speech, and my declaration with your ears.
18 Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
Behold now, I have ordered my cause; I know that I shall be justified.
19 Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
Who is he that will plead with me? for now, if I hold my tongue, I shall give up the ghost.
20 Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
Only do not two things unto me: then will I not hide myself from thee.
21 Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
Withdraw thine hand far from me: and let not thy dread make me afraid.
22 aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
Then call thou, and I will answer: or let me speak, and answer thou me.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
How many are mine iniquities and sins? make me to know my transgression and my sin.
24 Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
Wherefore hidest thou thy face, and holdest me for thine enemy?
25 Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
Wilt thou break a leaf driven to and fro? and wilt thou pursue the dry stubble?
26 Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
For thou writest bitter things against me, and makest me to possess the iniquities of my youth.
27 és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
Thou puttest my feet also in the stocks, and lookest narrowly unto all my paths; thou settest a print upon the heels of my feet.
28 És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett:
And he, as a rotten thing, consumeth, as a garment that is moth eaten.
