Jób 13
1 Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
Lo, mine eye hath seen all this, mine ear hath heard and understood it.
2 Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
What ye know, do I know also; I am not inferior unto you.
3 Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
Notwithstanding I would speak to the Almighty, and I desire to reason with God.
4 Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
But ye are plasterers of lies, ye are all physicians of no value.
5 Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
Oh that ye would altogether hold your peace! and it would be your wisdom.
6 Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
Hear now my reasoning, and hearken to the pleadings of my lips.
7 Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
Will ye speak unrighteously for God, and talk deceitfully for Him?
8 Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
Will ye show Him favour? Will ye contend for God?
9 Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
Would it be good that He should search you out? Or as one mocketh a man, will ye mock Him?
10 Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
He will surely reprove you, if ye do secretly show favour.
11 Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
Shall not His majesty terrify you, and His dread fall upon you?
12 Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
Your memorials shall be like unto ashes, your eminences to eminences of clay.
13 Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
Hold your peace, let me alone, that I may speak, and let come on me what will.
14 Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
Wherefore? I will take my flesh in my teeth, and put my life in my hand.
15 Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
Though He slay me, yet will I trust in Him; but I will argue my ways before Him.
16 Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
This also shall be my salvation, that a hypocrite cannot come before Him.
17 Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
Hear diligently my speech, and let my declaration be in your ears.
18 Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
Behold now, I have ordered my cause; I know that I shall be justified.
19 Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
Who is he that will contend with me? For then would I hold my peace and die.
20 Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
Only do not two things unto me, then will I not hide myself from Thee:
21 Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
Withdraw Thy hand far from me; and let not Thy terror make me afraid.
22 aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
Then call Thou, and I will answer; or let me speak, and answer Thou me.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
How many are mine iniquities and sins? Make me to know my transgression and my sin.
24 Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
Wherefore hidest Thou Thy face, and holdest me for Thine enemy?
25 Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
Wilt Thou harass a driven leaf? And wilt Thou pursue the dry stubble?
26 Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
That Thou shouldest write bitter things against me, and make me to inherit the iniquities of my youth.
27 és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
Thou puttest my feet also in the stocks, and lookest narrowly unto all my paths; Thou drawest Thee a line about the soles of my feet;
28 És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett:
Though I am like a wine-skin that consumeth, like a garment that is moth-eaten.
