Jób 13
1 Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
Behold my eye hath seen all these things, and my ear hath heard them, and I have understood them all.
2 Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
According to your knowledge I also know: neither am I inferior to you.
3 Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
But yet I will speak to the Almighty, and I desire to reason with God.
4 Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
Having first shewn that you are forgers of lies, and maintainers of perverse opinions.
5 Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
And I wish you would hold your peace, that you might be thought to be wise men.
6 Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
Hear ye therefore my reproof, and attend to the judgment of my lips.
7 Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
Hath God any need of your lie, that you should speak deceitfully for him?
8 Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
Do you accept his person, and do you endeavour to judge for God?
9 Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
Or shall it please him, from whom nothing can be concealed? or shall he be deceived as a man, with your deceitful dealings?
10 Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
He shall reprove you, because in secret you accept his person.
11 Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
As soon as he shall move himself, he shall trouble you: and his dread shall fall upon you.
12 Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
Your remembrance shall be compared to ashes, and your necks shall be brought to clay.
13 Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
Hold your peace a little while, that I may speak whatsoever my mind shall suggest to me.
14 Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
Why do I tear my flesh with my teeth, and carry my soul in my hands?
15 Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
Although he should bill me, I will trust in him: but yet I will reprove my ways in his sight.
16 Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
And he shall be my saviour: for no hypocrite shall come before his presence.
17 Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
Hear ye my speech, and receive with Sour ears hidden truths.
18 Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
If I shall be judged, I know that I shall be found just.
19 Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
Who is he that will plead against me? let him come: why am I consumed holding my peace?
20 Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
Two things only do not to me, and then from thy face I shall not be hid:
21 Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
Withdraw thy hand far from me, and let not thy dread terrify me.
22 aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
Call me, and I will answer thee: or else I will speak, and do thou answer me.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
How many are my iniquities and sins? make me know my crimes and offences.
24 Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
Why hidest thou thy face, and thinkest me thy enemy?
25 Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
Against a leaf, that is carried away with the wind, thou shewest thy power, and thou pursuest a dry straw.
26 Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
For thou writest bitter things against me, and wilt consume me for the sins of my youth.
27 és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
Thou hast put my feet in the stocks, and hast observed all my paths, and hast considered the steps of my feet:
28 És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett:
Who am to be consumed as rottenness, and as a garment that is moth-eaten.
