Jób 13
1 Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
Se, mit Øje har skuet alt dette, mit Øre har hørt og mærket sig det;
2 Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
hvad I ved, ved også jeg, jeg falder ikke igennem for jer.
3 Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
Men til den Almægtige vil jeg tale, med Gud er jeg sindet at gå i Rette,
4 Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
mens I smører på med Løgn; usle Læger er I til Hobe.
5 Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
Om I dog vilde tie stille, så kunde I regnes for vise!
6 Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
Hør dog mit Klagemål, mærk mine Læbers Anklage!
7 Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
Forsvarer I Gud med Uret, forsvarer I ham med Svig?
8 Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
Vil I tage Parti for ham, vil I træde i Skranken for Gud?
9 Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
Går det godt, når han ransager eder, kan I narre ham, som man narrer et Menneske?
10 Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
Revse jer vil han alvorligt, om I lader som intet og dog er partiske.
11 Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
Vil ikke hans Højhed skræmme jer og hans Rædsel falde på eder?
12 Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
Eders Tankesprog bliver til Askesprog, som Skjolde af Ler eders Skjolde.
13 Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
Ti stille, at jeg kan tale, så overgå mig, hvad der vil!
14 Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
Jeg vil bære mit Kød i Tænderne og tage mit Liv i min Hånd;
15 Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
se, han slår mig ihjel, jeg har intet Håb, dog lægger jeg for ham min Færd.
16 Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
Det er i sig selv en Sejr for mig, thi en vanhellig vover sig ikke til ham!
17 Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
Hør nu ret på mit Ord, lad mig tale for eders Ører!
18 Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
Se, til Rettergang er jeg rede, jeg ved, at Retten er min!
19 Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
Hvem kan vel trætte med mig? Da skulde jeg tie og opgive Ånden!
20 Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
Kun for to Ting skåne du mig, så kryber jeg ikke i Skjul for dig:
21 Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
Din Hånd må du tage fra mig, din Rædsel skræmme mig ikke!
22 aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
Så stævn mig, og jeg skal svare, eller jeg vil tale, og du skal svare!
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
Hvor stor er min Skyld og Synd? Lad mig vide min Brøde og Synd!
24 Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
Hvi skjuler du dog dit Åsyn og regner mig for din Fjende?
25 Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
Vil du skræmme et henvejret Blad, forfølge et vissent Strå,
26 Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
at du skriver mig så bitter en Dom og lader mig arve min Ungdoms Skyld,
27 és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
lægger mine Fødder i Blokken, vogter på alle mine Veje. indkredser mine Fødders Trin!
28 És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett:
Og så er han dog som smuldrende Trøske, som Klæder, der ædes op af Møl,
