Jób 13
1 Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
Se, det har mit Øje set alt sammen; mit Øre har hørt og forstaaet sig derpaa.
2 Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
Hvad I vide, det ved jeg, ogsaa jeg, jeg falder ikke igennem for eder.
3 Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
Dog vilde jeg gerne tale til den Almægtige, og jeg havde Lyst til at gaa i Rette med Gud.
4 Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
Men I sammensy Løgn: I ere alle sammen unyttige Læger.
5 Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
Gid I vilde tie, saa skulde det regnes eder til Visdom!
6 Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
Kære, hører min Bevisning og mærker paa det, som jeg strider for med mine Læber.
7 Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
Ville I forsvare Gud med Uret og forsvare ham med Svig?
8 Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
Ville I anse hans Person eller føre Sag for Gud?
9 Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
Vil det gaa godt, naar han undersøger eder? ville I bedrage ham, ligesom man bedrager et Menneske?
10 Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
Han skal visselig straffe eder, om I anse Personer i Løndom.
11 Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
Skulde ikke hans Højhed forfærde eder og Rædsel for ham falde over eder?
12 Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
Eders Tankesprog ere at ligne ved Aske, eders Borge ere Lerborge.
13 Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
Tier for mig, at jeg kan tale, og lad saa overgaa mig, hvad der vil!
14 Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
Hvorfor skulde jeg føre mit Kød bort i mine Tænder? jeg vil derimod sætte mit Liv i min Haand.
15 Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
Se, han slaar mig ihjel, jeg har intet Haab; kunde jeg blot retfærdiggøre mine Veje for hans Ansigt!
16 Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
Ogsaa dette skulde være mig en Frelse; thi der skal ingen vanhellig komme for hans Ansigt!
17 Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
Hører flittig min Tale og det, jeg kundgør for eders Øren.
18 Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
Se, kære, jeg har indledet Sagen, jeg ved, at jeg skal kendes retfærdig.
19 Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
Hvo er den, som kan trætte med mig? thi da maatte jeg tie og opgive Aanden.
20 Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
Dog, gør ikke to Ting imod mig, da vil jeg ikke skjule mig for dit Ansigt:
21 Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
Lad din Haand være langt fra mig og Rædsel for dig ikke forfærde mig!
22 aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
Kald saa, og jeg vil svare, eller jeg vil tale, og giv saa du mig Svar igen!
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
Hvor mange ere mine Misgerninger og Synder? lad mig vide min Overtrædelse og min Synd!
24 Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
Hvorfor skjuler du dit Ansigt og holder mig for din Fjende?
25 Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
Vil du jage det henvejrede Blad op og forfølge det tørre Straa?
26 Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
Thi du skriver Bitterheder op imod mig og lader mig faa min Ungdoms Synder til Arv.
27 és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
Og du lægger mine Fødder i Stokken og tager Vare paa alle mine Stier; du afstikker Grænser for mine Fødders Saaler,
28 És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett:
skønt jeg er en Mand, der bliver gammel som Trøske, som et Klæde, der ædes op af Møl.
