Jób 12

1 Felélt Jób és mondta:

2 Valóban, ti vagytok ám a nép, s veletek kihal a bölcsesség!

3 Nekem is van szívem mint nektek, nem esem messze tőletek, hisz kinél nem volnának effélék?

4 Nevetségéül vagyok barátnak, ki Istent szólította s ő meghallgatta; nevetségül az igaz, a gáncstalan!

5 A balvégzetnek megvetés, a gondtalannak vélekedése szerint, készen áll, a tántorgó lábúaknak.

6 Boldogságban vannak a rablók sátrai és biztosság azoké, kik Istent haragítják, azé, ki istenét kezében hordja.

7 Azonban kérdezd csak meg a barmot, majd tanít téged, s az ég madarát, majd megjelenti neked;

8 vagy szólj a földnek, majd tanít téged, és elbeszélik neked a tenger halai.

9 Ki ne tudná mindezekből, hogy az Örökkévaló keze cselekedte ezt;

10 kinek kezében van minden élőnek a lelke, s minden ember testének a szelleme.

11 Nemde a fül vizsgálja a szavakat s az íny az ételt ízleli meg?

12 Aggastyánokban van bölcsesség, s hosszú élet: értelmesség.

13 Ő nála van bölcsesség és erő, övé tanács és értelmesség!

14 Lám, lerombol s nem építtetik föl, rázár valakire s nem nyittatik ki neki.

15 Im elrekeszt vizeket s kiszáradnak – megereszti őket s feldúlják a földet.

16 Ő nála van hatalom és üdvösség, övé a tévelygő és a megtévesztő.

17 Járatja a tanácsosokat megfosztottan s a bírákat megtébolyítja;

18 a királyok kötelékét föloldotta és reákötött övet az ő derekukra;

19 járatja a papokat megfosztottan s a szilárdakat elferdíti;

20 megvonja a biztosszavúak beszédjét s a véneknek eszét elveszi;

21 csúfot önt a nemesekre s a hatalmasoknak kötését meglazítja.

22 Feltár mély dolgokat a sötétségből s kihozza világosságra a vakhomályt.

23 Nagyra növeszti a nemzeteket s elveszíti, kiterjeszti a nemzeteket és elviszi.

24 Szívét veszi az ország népe fejeinek s eltévelyíti úttalan pusztaságban;

25 tapogatóznak sötétségben világosság nélkül, s eltévelyíti őket mint a részeget.