Jób 12
1 Felélt Jób és mondta:
Men Job svarede og sagde:
2 Valóban, ti vagytok ám a nép, s veletek kihal a bölcsesség!
Sandelig, I ere Folket, og med eder dør Visdommen ud!
3 Nekem is van szívem mint nektek, nem esem messze tőletek, hisz kinél nem volnának effélék?
Jeg har ogsaa Forstand ligesom I, jeg falder ikke igennem for eder; og hvo ved ikke saadanne Ting?
4 Nevetségéül vagyok barátnak, ki Istent szólította s ő meghallgatta; nevetségül az igaz, a gáncstalan!
Jeg er til Latter for min Ven, jeg, som raabte til Gud og fik Svar; den retfærdige, den oprigtige er til Latter.
5 A balvégzetnek megvetés, a gondtalannak vélekedése szerint, készen áll, a tántorgó lábúaknak.
En foragtet Lampe i den trygges Tanke er den, som er nær ved at snuble med Foden.
6 Boldogságban vannak a rablók sátrai és biztosság azoké, kik Istent haragítják, azé, ki istenét kezében hordja.
Ødelæggernes Telte have Ro, og de, som rase imod Gud, ere meget trygge, ja den, som sætter sin Haand som Gud.
7 Azonban kérdezd csak meg a barmot, majd tanít téged, s az ég madarát, majd megjelenti neked;
Og sandelig, spørg dog Dyrene ad, og de skulle lære dig det; og Himmelens Fugle, og de skulle forkynde dig det.
8 vagy szólj a földnek, majd tanít téged, és elbeszélik neked a tenger halai.
Eller tal til Jorden, og den skal lære dig det, og Fiskene i Havet skulle fortælle dig det.
9 Ki ne tudná mindezekből, hogy az Örökkévaló keze cselekedte ezt;
Hvo ved ikke om alle disse Ting, at Herrens Haand har gjort dette?
10 kinek kezében van minden élőnek a lelke, s minden ember testének a szelleme.
han, i hvis Haand hver levende Sjæl er, og Aanden i hvert Menneskes Kød!
11 Nemde a fül vizsgálja a szavakat s az íny az ételt ízleli meg?
Mon ikke Øret prøver Talen, og Ganen smager Maden?
12 Aggastyánokban van bölcsesség, s hosszú élet: értelmesség.
Hos de graahærdede er Visdom, og Dagenes Længde giver Forstand.
13 Ő nála van bölcsesség és erő, övé tanács és értelmesség!
Hos ham er Visdom og Vælde, ham hører Raad og Forstand til.
14 Lám, lerombol s nem építtetik föl, rázár valakire s nem nyittatik ki neki.
Se, han nedbryder, og det skal ikke bygges, han lukker til for en Mand, og der skal ikke lukkes op.
15 Im elrekeszt vizeket s kiszáradnak – megereszti őket s feldúlják a földet.
Se, han holder Vandene tilbage, og de borttørres, og han udlader dem, og de omvælte Landet.
16 Ő nála van hatalom és üdvösség, övé a tévelygő és a megtévesztő.
Hos ham er Styrke og Kraft; ham hører den til, som farer vild, og den, som fører vild.
17 Járatja a tanácsosokat megfosztottan s a bírákat megtébolyítja;
Han lader Raadgiverne gaa afklædte bort og gør Dommerne til Daarer.
18 a királyok kötelékét föloldotta és reákötött övet az ő derekukra;
Han løser Kongernes Herredømme og lægger Baand om deres Lænder.
19 járatja a papokat megfosztottan s a szilárdakat elferdíti;
Han lader Præsterne gaa afklædte bort og omkaster de stærke.
20 megvonja a biztosszavúak beszédjét s a véneknek eszét elveszi;
Han berøver de sikre Talere Mælet, tager Forstanden fra de gamle.
21 csúfot önt a nemesekre s a hatalmasoknak kötését meglazítja.
Han udøser Vanære over Fyrsterne og løser de stærkes Bælte.
22 Feltár mély dolgokat a sötétségből s kihozza világosságra a vakhomályt.
Han aabenbarer de dybe Ting af Mørket og udfører Dødens Skygge til Lyset.
23 Nagyra növeszti a nemzeteket s elveszíti, kiterjeszti a nemzeteket és elviszi.
Han formerer Folkene og lader dem gaa til Grunde; han udbreder Folkene og bortfører dem.
24 Szívét veszi az ország népe fejeinek s eltévelyíti úttalan pusztaságban;
Han borttager Forstand fra Folkets Øverster i Landet og lader dem fare vild i det øde, hvor ingen Vej er.
25 tapogatóznak sötétségben világosság nélkül, s eltévelyíti őket mint a részeget.
De famle i Mørke, hvor intet Lys er, og han bringer dem til at fare vild som den drukne.
