Jób 12
1 Felélt Jób és mondta:
Odpověděv pak Job, řekl:
2 Valóban, ti vagytok ám a nép, s veletek kihal a bölcsesség!
V pravdě, že jste vy lidé, a že s vámi umře moudrost.
3 Nekem is van szívem mint nektek, nem esem messze tőletek, hisz kinél nem volnának effélék?
I jáť mám srdce jako vy, aniž jsem zpozdilejší než vy, anobrž při komž toho není?
4 Nevetségéül vagyok barátnak, ki Istent szólította s ő meghallgatta; nevetségül az igaz, a gáncstalan!
Za posměch příteli svému jsem, kteréhož, když volá, vyslýchá Bůh; v posměchuť jest spravedlivý a upřímý.
5 A balvégzetnek megvetés, a gondtalannak vélekedése szerint, készen áll, a tántorgó lábúaknak.
Pochodně zavržená jest (podlé smýšlení člověka pokoje užívajícího) ten, kterýž jest blízký pádu.
6 Boldogságban vannak a rablók sátrai és biztosság azoké, kik Istent haragítják, azé, ki istenét kezében hordja.
Pokojné a bezpečné příbytky mají loupežníci ti, kteříž popouzejí Boha silného, jimž on uvodí dobré věci v ruku jejich.
7 Azonban kérdezd csak meg a barmot, majd tanít téged, s az ég madarát, majd megjelenti neked;
Ano zeptej se třebas hovad, a naučí tě, aneb ptactva nebeského, a oznámí tobě.
8 vagy szólj a földnek, majd tanít téged, és elbeszélik neked a tenger halai.
Aneb rozmluv s zemí, a poučí tě, ano i ryby mořské vypravovati budou tobě.
9 Ki ne tudná mindezekből, hogy az Örökkévaló keze cselekedte ezt;
Kdo nezná ze všeho toho, že ruka Hospodinova to učinila?
10 kinek kezében van minden élőnek a lelke, s minden ember testének a szelleme.
V jehož ruce jest duše všelikého živočicha, a duch každého těla lidského.
11 Nemde a fül vizsgálja a szavakat s az íny az ételt ízleli meg?
Zdaliž ucho slov rozeznávati nebude, tak jako dásně pokrmu okoušejí?
12 Aggastyánokban van bölcsesség, s hosszú élet: értelmesség.
Při starcích jest moudrost, a při dlouhověkých rozumnost.
13 Ő nála van bölcsesség és erő, övé tanács és értelmesség!
Nadto pak u Boha moudrost a síla, jehoť jest rada a rozumnost.
14 Lám, lerombol s nem építtetik föl, rázár valakire s nem nyittatik ki neki.
Jestliže on boří, nemůže zase stavíno býti; zavírá-li člověka, nemůže býti otevříno.
15 Im elrekeszt vizeket s kiszáradnak – megereszti őket s feldúlják a földet.
Hle, tak zastavuje vody, až i vysychají, a tak je vypouští, že podvracejí zemi.
16 Ő nála van hatalom és üdvösség, övé a tévelygő és a megtévesztő.
U něho jest síla a bytnost, jeho jest ten, kterýž bloudí, i kterýž v blud uvodí.
17 Járatja a tanácsosokat megfosztottan s a bírákat megtébolyítja;
On uvodí rádce v nemoudrost, a z soudců blázny činí.
18 a királyok kötelékét föloldotta és reákötött övet az ő derekukra;
Svazek králů rozvazuje, a pasem přepasuje bedra jejich.
19 járatja a papokat megfosztottan s a szilárdakat elferdíti;
On uvodí knížata v nemoudrost, a mocné vyvrací.
20 megvonja a biztosszavúak beszédjét s a véneknek eszét elveszi;
On odjímá řeč výmluvným, a soud starcům béře.
21 csúfot önt a nemesekre s a hatalmasoknak kötését meglazítja.
On vylévá potupu na urozené, a sílu mocných zemdlívá.
22 Feltár mély dolgokat a sötétségből s kihozza világosságra a vakhomályt.
On zjevuje hluboké věci z temností, a vyvodí na světlo stín smrti.
23 Nagyra növeszti a nemzeteket s elveszíti, kiterjeszti a nemzeteket és elviszi.
On rozmnožuje národy i hubí je, rozšiřuje národy i zavodí je.
24 Szívét veszi az ország népe fejeinek s eltévelyíti úttalan pusztaságban;
On odjímá srdce předním z lidu země, a v blud je uvodí na poušti bezcestné,
25 tapogatóznak sötétségben világosság nélkül, s eltévelyíti őket mint a részeget.
Aby šámali ve tmě bez světla. Summou, činí, aby bloudili jako opilý.
