Jób 10
1 Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
A minha alma tem tedio á minha vida: darei livre curso á minha queixa, fallarei na amargura da minha alma.
2 Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
Direi a Deus: Não me condemnes: faze-me saber porque contendes comigo.
3 Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
Parece-te bem que me opprimas? que rejeites o trabalho das tuas mãos? e resplandeças sobre o conselho dos impios?
4 Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
Tens tu porventura olhos de carne? vês tu como vê o homem?
5 Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
São os teus dias como os dias do homem? Ou são os teus annos como os annos de um homem,
6 hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
Para te informares da minha iniquidade, e averiguares o meu peccado?
7 noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
Bem sabes tu que eu não sou impio: todavia ninguem ha que me livre da tua mão.
8 Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
As tuas mãos me fizeram e me formaram todo em roda; comtudo me consomes.
9 Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
Peço-te que te lembres de que como barro me formaste e me farás tornar em pó.
10 Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
Porventura não me vasaste como leite, e como queijo me não coalhaste?
11 bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
De pelle e carne me vestiste, e com ossos e nervos me ligaste.
12 életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
Vida e beneficencia me fizeste: e o teu cuidado guardou o meu espirito.
13 De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
Porém estas coisas as occultaste no teu coração: bem sei eu que isto esteve comtigo.
14 ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
Se eu peccar, tu me observas; e da minha iniquidade não me escusarás.
15 Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
Se fôr impio, ai de mim! e se fôr justo, não levantarei a minha cabeça: farto estou de affronta; e olho para a minha miseria.
16 S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
Porque se vae crescendo; tu me caças como a um leão feroz: tornas-te, e fazes maravilhas contra mim.
17 megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
Tu renovas contra mim as tuas testemunhas, e multiplicas contra mim a tua ira; revezes e combate estão comigo.
18 S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
Por quepois me tiraste da madre? Ah se então dera o espirito, e olhos nenhuns me vissem!
19 mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
Que tivera sido como se nunca fôra: e desde o ventre fôra levado á sepultura!
20 Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
Porventura não são poucos os meus dias? cessa pois, e deixa-me, para que por um pouco eu tome alento;
21 Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
Antes que vá e d'onde nunca torne, á terra da escuridão e da sombra da morte;
22 országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.
Terra escurissima, como a mesma escuridão, terra da sombra, da morte e sem ordem alguma e onde a luz é como a escuridão.
