Jób 10
1 Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
わが心生命と厭ふ 然ば我わが憂愁を包まず言あらはし わが魂神の苦きによりて語はん
2 Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
われ神に申さん 我を罪ありしとしたまふ勿れ 何故に我とあらそふかを我に示したまへ
3 Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
なんぢ虐遇を爲し 汝の手の作を打棄て惡き者の謀計を照すことを善としたまふや
4 Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
汝は肉眼を有たまふや 汝の觀たまふ所は人の觀るがごとくなるや
5 Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
なんぢの日は人間の日のごとく 汝の年は人の日のごとくなるや
6 hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
何とて汝わが愆を尋ねわが罪をしらべたまふや
7 noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
されども汝はすでに我の罪なきを知たまふ また汝の手より救ひいだし得る者なし
8 Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
汝の手われをいとなみ我をことごとく作れり 然るに汝今われを滅ぼしたまふなり
9 Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
請ふ記念たまへ 汝は土塊をもてすてるがごとくに我を作りたまへり 然るに復われを塵に歸さんとしたまふや
10 Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
汝は我を乳のごとく斟ぎ牛酪のごとくに凝しめたまひしに非ずや
11 bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
汝は皮と肉とを我に着せ骨と筋とをもて我を編み
12 életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
生命と恩惠とをわれに授け我を眷顧てわが魂神を守りたまへり
13 De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
然はあれど汝これらの事を御心に藏しおきたまへり 我この事汝の心にあるを知る
14 ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
我もし罪を犯さば汝われをみとめてわが罪を赦したまはじ
15 Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
我もし行状あしからば禍あらん 假令われ義かるとも我頭を擧じ 其は我は衷に羞耻充ち 眼にわが患難を見ればなり
16 S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
もし頭を擧なば獅子のごとくに汝われを追打ち 我身の上に復なんぢの奇しき能力をあらはしたまはん
17 megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
汝はしばしば證する者を入かへて我を攻め 我にむかひて汝の震怒を増し新手に新手を加へて我を攻めたまふ
18 S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
何とて汝われを胎より出したまひしや 然らずば我は息絶え目に見らるること無く
19 mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
曾て有ざりし如くならん 即ち我は胎より墓に持ゆかれん
20 Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
わが日は幾時も无きに非ずや 願くは彼姑らく息て我を離れ我をして少しく安んぜしめんことを
21 Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
我が往て復返ることなきその先に斯あらしめよ 我は暗き地 死の蔭の地に往ん
22 országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.
この地は暗くして晦冥に等しく死の蔭にして區分なし 彼處にては光明も黒暗のごとし
