Jób 10
1 Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
Mon âme est ennuyée de ma vie; je m'abandonnerai à ma plainte, je parlerai dans l'amertume de mon âme.
2 Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
Je dirai à Dieu: Ne me condamne point; montre-moi pourquoi tu plaides contre moi?
3 Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
Te plais-tu à m'opprimer, et à dédaigner l'ouvrage de tes mains, et à bénir les desseins des méchants?
4 Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
As-tu des yeux de chair? vois-tu comme voit un homme [mortel]?
5 Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
Tes jours sont-ils comme les jours de l'homme [mortel?] tes années sont-elles comme les jours de l'homme?
6 hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
Que tu recherches mon iniquité, et que tu t'informes de mon péché!
7 noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
Tu sais que je n'ai point commis de crime, et qu'il n'y a personne qui me délivre de ta main.
8 Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
Tes mains m'ont formé, et elles ont rangé toutes les parties de mon corps; et tu me détruirais!
9 Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
Souviens-toi, je te prie, que tu m'as formé comme de la boue, et que tu me feras retourner en poudre.
10 Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
Ne m'as-tu pas coulé comme du lait? et ne m'as-tu pas fait cailler comme un fromage?
11 bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
Tu m'as revêtu de peau et de chair, et tu m'as composé d'os et de nerfs.
12 életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
Tu m'as donné la vie, et tu as usé de miséricorde envers moi, et [par] tes soins continuels tu as gardé mon esprit.
13 De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
Et cependant tu gardais ces choses en ton cœur; mais je connais que cela était par-devers toi.
14 ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
Si j'ai péché, tu m'as aussi remarqué; et tu ne m'as point tenu quitte de mon iniquité.
15 Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
Si j'ai fait méchamment, malheur à moi! si j'ai été juste, je n'en lève pas la tête plus haut. Je suis rempli d'ignominie; mais regarde mon affliction.
16 S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
Elle va en augmentant; tu chasses après moi, comme un grand lion, et tu y reviens; tu te montres merveilleux contre moi.
17 megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
Tu renouvelles tes témoins contre moi, et ton indignation augmente contre moi. De nouvelles troupes toutes fraîches [viennent] contre moi.
18 S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
Et pourquoi m'as-tu tiré de la matrice? que n'y suis-je expiré, afin qu'aucun œil ne m'eût vu!
19 mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
Et que j'eusse été comme n'ayant jamais été, et que j'eusse été porté du ventre [de ma mère] au sépulcre!
20 Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
Mes jours ne sont-ils pas en petit nombre? Cesse donc et te retire de moi, et [permets] que je me renforce un peu.
21 Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
Avant que j'aille au lieu d'où je ne reviendrai plus; en la terre de ténèbres, et de l'ombre de la mort;
22 országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.
Terre d'une grande obscurité, comme [étant] les ténèbres de l'ombre de la mort, où il n'y a aucun ordre, et où rien ne luit que des ténèbres.
